Régmúlt. Elbi blogja: A mecseki volt üveghutás falvak: Ó- és Kisújbánya (Altglashütte und Neuglashütte)

Kereszt Nádasd és Óbánya közt

Elhagyott, öreg pincék és az óbányai templom tornya. A távoli, városi emberek "magyar Svájcnak" nevezték el a kis falut, mert szűk völgyben a hegyek közt fekszik, rendezett és tiszta, és az öregek még németül beszélnek. Ma kb. 150 lakosa van.

Az óbányai templom egyszerű berendezése a Passaui Madonna 18.századi másolatával.
A falu területe a 18.század elején még Nadasdhoz tartozott. Az erdők közé 1711-12-ben a pécsi püspök német üveggyártókat telepített. A települést kezdetben úgy is hívták, hogy Nadasder Glashütte. A korabeli üveggyártás rengeteg fát, főleg bükköt igényelt. Így amikor 1762-re kimerült a környék, a hutamester püspökség engedélyével arrébb költözött. Így jött létre 1762-ben Neuglashütte, míg Nadasder Glashütte az Altglashütte nevet kapta. Az 1872-es közigazgatási reform idején a Kisújbánya illetve Óbánya nevet kapták meg hivatalosan a települések. 1762 után a falu nem néptelenedett el, de lakossága kicserélődött. Ez után jelentek meg itt a később híressé vált fazekasok is. Fénykorában a 19.század végén, kb. 400-an lakták. Mivel a falunak nem volt földje, így kitelepítést is elkerülte. Az 1950-es évektől kezdődően azonban a fiatalok az út és infrastruktúra és munkahely nélküli falut lassan elhagyták.

Az óbányai temető.

A temetői kereszt.

A kereszt felirata rendkívül érdekes, mert 1957-ben itt már emléket mertek állítani a "málenkij robotnak". Óbánya "bűnös" falu volt. A legsötétebb 1950-es években itt a tanácselnököt "meglincselték". A pincesorról hazatérő helyiek néhány nádasdival karöltve agyonverték a megyei pártközpontból idetett, a helyi svábokat gyűlölő, velük sokat kegyetlenkedő tanácselnököt. Az ÁVH válasza természetesen kemény volt. Az egész falut elvitték, és évekig megfélemlítés alatt tartották. 7-8 embert kivégeztek, köztük egy olyant is, aki már korábban börtönben ült, mert kulákká minősítették. Az eseményt máig nem kutatta senki tudtommal, én is csak családi elbeszélések egyre fogyatkozó emléke alapján írtam le.
Unokabátyám, Béres István pontosítása: Az ötvenes évekbeli tragikus óbányai történet valóban traumatizáló hatású volt. Ami érdekes, hogy a meggyilkolt tanácselnök - aki igen, egy szemétláda volt - amúgy többször is együtt borozgatott a későbbi gyilkosával és többekkel, mi több, állítólag az is elhangzott már korábban egy vita során, hogy "meg fogsz dögleni" (vagy valami hasonló). Erre azért emlékszem gyerekkoromból, mert egy távoli rokont is elítéltek az eset kapcsán, aki szintén jelen volt ekkor, és hallotta ezt a fenyegető mondatot. A bíróság szerint neki ezt jelentenie kellett volna. Na, de kinek és miért jelentette volna, amikor maga a nagy hatalmú megfenyegetett is ott üldögélt az asztalnál? Én kevesebb kivégzett emberre emlékszem. Az viszont igaz, hogy a korábban be- és elzárt, internált "kulák" Tichy bácsi nem lehetett mozgatója a dolgoknak, "hála" a hatósági "vendégszeretetnek", amit akkor is "élvezett", mikor a gyilkosság történt. Ő biztosan 100%-ig ártatlan volt. Bár a komcsi (és minden autoriter hatalom általi) megítélés szerint ártatlan ember - per definitionem - nincs.

Az itteni keresztek természetesen mind nádasdi stílusúak.

A volt strand. Gyerekkoromba többször fürödtem itt., ha a nádasdi strand valamiért nem üzemelt. A patak vízét vezették be ide. A szűk, hűvös völgyben, nagy fenyők árnyékolta medence vize mindig rendkívül hideg volt. A mellette lévő kocsmában viszont szívesen sörözgetett nagyapám, apám, nagybácsim. Még egy sztori a faluról: A falunak az 1970-es évek elejéig nem volt bekötőútja. Ekkora a Réka-völgyi üdülőkig bekötőutat építettek Nádasdról. Ennek átadásán megjelent Aczél György elvtárs is, akit az én korosztályom még jól ismer, a fiatalabbaknak- nem mintha sok fiatal olvasna ilyen bejegyzést- meg itt ez a link. Aczél elvtárs a környék parlamenti képviselője volt, mert a pártközpontban, hogy-hogy nem, ezt a területet kapta. Szóval Aczél elvtárs ünnepi beszéde utáni felemelő pillanatok csendjét egy durva közbekiabálás törte meg. Valaki számonkérte, hogy ha már ideáig megépült az út, azt miért nem hosszabbítják meg Óbányáig. A levegő megfagyott, Aczél elvtárs sértődötten beült a fekete Volgájába és elhajtott. A falura ismét a félelem napjai következtek, ekkor még elfojtva, elhallgatva, mindenkinek a zsigereiben ott élt még az ÁVH-s idők emléke. Néhány hét múlva azonban megjelentek a munkagépek. Így kapott bekötőutat Óbánya, majd rá néhány év múlva Ófalu is. Kisújbánya viszont nem.
Unokabátyám, Béres István pontosítása: Aczél talán azért lett a körzet országgyűlési képviselője, mert életrajzilag kötődött Pécshez: színészkedett az ottani színházban. Az avatóünnepségen történtek valóban igazak, akkoriban még az illető neve is közszájon forgott, aki az út meghosszabbítást számon kérte, sajnos már elfelejtettem rég. Viszont arra én másként emlékszem, hogy mennyire volt fenyegető a helyzet. Nekem az maradt meg (ui. ezt mesélték nekem otthon el), hogy valóban, ez az óbányai ember felvetette a problémát, de ezt követően Aczél reagált erre, és egyáltalán nem ellenséges módon. Az más kérdés, hogy néhány pártember ott helyben mit gondolt és érzett. Valóban igen rövid időn belül felvonultak az építők és pikk-pakk megcsinálták az utat.

Itt is divatba jött a fachwerk bemutatása.

A faluvégi kereszt.

Nádasdon és az Óbányai-völgyben- hazánk legszebb patakvölgye- sok helyen álltak malmok. Gimnazista korombon, sőt még kezdő tanárként osztályaimmal többször megfordultam a Pataki József Turistaházban, ami szintén egy volt malomépület.

A faluvégen találjuk Tóth Attila Skóciai Szent Margitot ábrázoló szobrát. A szobor a bogáncs szimbolikájára épít. Máriát gyakran ábrázolták bogánccsal, ami az Énekek éneke sorait idézte: "Mint a bogáncs között a liliom, olyan az én mátkám, a lányok között. (Én 2,2) Margit lágy és nőies arca és keze is ebből a bogáncstestből- mint apácaruhából- nő ki liliomként. Ugyanakkor a bogáncs a szenvedéstörténet virága is, így az aszkézisre, Margit szigorú életére utal. Ezen kívül természetesen a bogáncs Skócia jól ismert jelképe is. Remekmű ez, vitathatatlanul.

Kereszt Óbánya és Kisújbánya közt. Alatta nyugszik dr. Péceli Endre (1932-1993). A keresztet egyébként Arnold Fülöp állította a 19.század végén. Dr. Péceli Endre orvos 1975-1991 között élt Kisújbányán. Előtte Nádasdon volt orvos, kisgyermekként engem is gyógyítgatott. Egyik alapító tagja volt az 1988-ban megalakult Kisújbányai Baráti Körnek.
Béres István pontosítása: Én úgy tudom, hogy Péceli doktor nem a lefényképezett útszéli kereszt alatt nyugszik. Ott csak egy emlékköve áll.

Kisújbánya első háza. Kisújbányá akkor települt, amikor az Óbányai hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára.1784-ig működött itt a huta, aztán a közeli Pusztabányára települt. A falu lakosai azonban nem cserélődtek ki rögvest, mert kezdetben még a pusztabányai hutához kapcsolódott életük. A huta 1805-ös bezárása után aztán életmódot váltottak, az erdei haszonbérletekből, faeszközök gyártásával, a soványka földek művelésével, állattartással tartották el magukat az itteniek. 1828-ban már csaknem 400 lakosa volt, igaz utána jó darabig stagnált a lakosságszám. Itt nem volt kitelepítés, az itteni földek nem kellettek senkinek. Utat azonban nem kapott, egyre nehezebb lett itt az élet, így 1970-re 180-ra csökkent a falu lakossága. Ekkor megszüntették önállóságát, Hosszúhetényhez csapták, és az itteniek felismerték, falujuk felett kimondatlanul is kimondták a halálos ítéletet. Néhány év alatt szinte mindenki beköltözött Hosszúheténybe.