2017. október 28., szombat

A középkori Magyar Királyság régiói és városai: 1. Bevezetés

 

Bártfa: A Szent Egyed templom a városházával

Egy hosszabb, összesen 14 részből álló sorozatba kezdek, amelyben a teljes egykori Magyar Királyságot röviden ismertetem. Képeim, beszkennelt régi diáim lesznek ennek a bemutatásnak az alapjai. Gimnazista korom óta sokfelé jártam, sok mindent láttam és főként fényképeztem. (Egy-két képet kénytelen leszek kölcsönvenni majd a virághálóról is.) Egy-egy város és emlék bemutatását pedig külön bejegyzés fogja elmélyíteni. Ha összejön, ha nem, akkor sincs semmi.

1. Mi város a középkorban?

Jogi szempontból két fajta város létezett a középkor során: I. Szabad királyi város II. Mezőváros
A további alkategóriák (nagyjából a XV.század végi állapotnak megfelelően) a következők:

I. Szabad királyi város fajtái (Összesen kb.30-40db):
  1. Tárnoki város (Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes)
  2. Személynöki város (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben, Szakolca, Szeged, (Óbuda))
  3. Bányavárosok (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya stb. )
  4. Erdélyi szász városok (Beszterce, Brassó, Nagyszeben, Medgyes, Segesvár, Szászsebes, Szászváros)
  5. Egyéb (Kolozsvár, Nagybánya, Zágráb)
II. Mezővárosok(kb. 800-900 db)
  1. Királyi mezőváros (Kb. 9% pl:Temesvár, Nándorfehérvár, Keve, Óbuda, Zólyom)
  2. Egyházi mezőváros ( kb. 11%, pl:Pécs, Győr, Veszprém, Eger, Várad, Nyitra)
  3. Földesúri mezőváros (kb. 80% pl.: Ozora, Simontornya, Kőszeg, Vasvár)
A helyzet azonban nem olyan egyértelmű, mint amint ezt a felosztás mutatja. A középkor során egyes településeket össze-vissza neveztek  hol civitasnak (város), hol oppidumnak (mezőváros). A későbbi leírásokban is több olyan várossal fogunk találkozni, ami valamelyik királytól megkapta a szabad királyi város címet, mégsem szerepel ezen a listán.Különösen a királyi mezővárost lehet könnyen szabad királyi városnak nézni.
Szabad  királyi városi cím időnként nem fejezi ki egy város súlyát, különösen a bányavárosoknál. Ugyanakkor voltak királyi (szepességi és máramarosi) bányavárosok, amelyek nem rendelkeztek kiváltsággal, sőt földesúri bányavárosokra is volt példa. Szabad királyi város volt a ma szinte ismeretlen Libetbánya is. Ma egy szürke kis zsákfalu Szlovákiában. Középkorban sem lehetett túl jelentős, hiszen plébániatemploma 30m-es hosszával csak akkora volt, mint Mecseknádasdon a Schloßbergi-templom. Vagy ki hallotta például Bábaszék nevét, pedig ez is városi kiváltságokat kapott valamikor, de a 15.században már nem találjuk nyomát ezen városok közt?
Szokták azt is mondani, hogy a  középkori városnak falai vannak. De Szegednek soha nem voltak falai mégis szabad királyi város volt, a pécsiek pedig jogilag jobbágyok voltak, pedig ott a városfalak még ma is jó darabon állnak. Királyi rendelet szólt arról, hogy falai csak a szabad királyi városoknak lehet, de ezt nem tartották be, nem csak Pécsnél, hanem  olyan kis mezővárosok  is körbevették  magukat fallal, mint pl. Ruszt. A falak megléte, vagy hiánya tehát nem perdöntő.

2.  Kubinyi-féle osztályozás

Kubinyi András szakított a fenti -gyakran semmitmondó- kategóriákkal, és bevezetett egy osztályozást egy kvantitatív pontrendszer alapján. A cím vagy rang ugyanis nem feltétlenül mutatja egy város gazdagságát, súlyát.  A következő tíz kategória alapján adott pontokat egy városnak:  1. Uradalmi központ, nagyúri rezidencia. 2. Bíráskodási  központ,  hiteleshely.  3.  Pénzügy-igazgatási  központ.  4.  Egyház-igazgatási központ.  5.  Egyházi  intézmények száma.  (Káptalanok,  kolostorok,  ispotályok.)  6. A településről a középkor végén külföldi egyetemre beiratkozottak száma. 7. Kézműves,  vagy  kereskedő  céhek száma.  8.  Úthálózati  csomópont.  9.  Vásártartás. 10. A település jogi helyzete. A kapott pontok alapján a következő kategóriákat állapította meg.:   I. Elsőrendű városok II. Másodrendű városok III. Kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok IV: Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok V: Részleges városfunkciójú mezővárosok VI:Átlagos mezővárosok és mezőváros funkciójú falvak VII: Jelentéktelen mezőváros és központi funkciójú falvak. (Az osztályozásról lásd az irodalmat itt.)
A Kubinyi-féle városkategóriák tehát sokkal jobban jellemzik egy város súlyát, tehát ezt fogom használni.  Kiegészítem egy  művészettörténeti szemponttal: milyenek voltak a város templomai.  Erre már Kubinyi is gondolt, de a sok ismeretlen alaprajzú templom miatt ezt az indikátort elvetette. Én viszont az egyes esetekben, a kiragadott példáimban ezt vizsgálom meg részletesebben. Különösen a templomméret lesz fontos indikátor számomra.  A későközépkori jelentős falusi templomok mérete az általam áttanulmányozott adatok alapján  (Veszprém és Tolna megye, Udvarhelyszék, Felső-Tisza-vidék) meglehetősen egységes képet mutat a Jagellók korában:  22-27 m  hosszúságú templomokat találunk a VI. és VII.kategóriában.  Ezek általában késő középkori szentélybővítéssel előálló, korábbi falusi templomok. Felsőbb kategóriákba már csak több, legalább 40m-es templommal lehet bekerülni. Az elsőrendű városok főtemplomának mérete 60 m körül kezdődik, és több is van belőle. Az első- és másodrendű városban szinte kötelező a ferences és/vagy domonkos kolostor megléte is.

3. A középkori városaink nemzetiségi összetétele

A városias szabadságot nyert hospesek egy része a XIII. század előtt és annak első felében ún. latinus volt, akiknek a zöme vallon lehetett. (Ilyenek éltek Esztergomban és Székesfehérvárott.) A korai időktől lakták városainkat  németek is, akiknek az aránya fokozatosan nőtt. A német és latin bevándorlók közt jelentős különbség volt. A latinok már eleve meglévő jelentős helyekre jöttek általában és ott vezető szerepet töltöttek be, köztük sok volt a lovag. A németek a korai lovagok  után általában egyszerű földművesek, kézművesek voltak, csoportosan érkeztek, gyakran városalapító jelleggel. Találunk magyar és szláv hospeseket is.
A középkor végén túlnyomóan német városok voltak a felvidéki és az erdélyi szász városok, valamint a határszéli városok zöme. A középkor végén Budán és Kolozsváron már a magyarok voltak többségben, a város irányításában azonban paritásos alapon vettek részt a németekkel. Székesfehérvár, Esztergom,  Pest viszont már magyar többségű város volt, ezekben a németek már kisebbségbe szorultak.  Szeged mindig is magyar többségű volt, Zágráb, Varasd soha.  A mezővárosainkban főként helyieket találunk, egy-két markáns kivétellel.
A magyarországi városok lakosságának többsége - a nyugatiakhoz hasonlóan - mezőgazdaságból élt. Különösen fontos volt a szőlőművelés. Az alföldi mezővárosok már a 15.században rátértek az állattenyésztésre. A kézművesek és kereskedők aránya a nagyobb városokban a lakosság 25-35 százalékát tette ki, a mezővárosokban pedig 15-20 százalékát. A kereskedelemben jellegzetes vonás volt, hogy abban a külkereskedelem dominált.

4. Korszakok

Az igazi városiasodás a 13.században indult el. Ebben a században nagy horderejű változások következtek be, amiknek eredményeként a városok jellege és földrajzi eloszlásuk nagymértékben megváltozott. Esztergom, Kalocsa  és még némileg Fehérvár szerepe is leértékelődött, Buda a nyugati és északi területek felértékelődtek. Ezek a tatárjárás nélkül is átformálták volna a középkor egészét, a tatárjárás ezt a folyamatot csak felgyorsította. A 13.században főként a keleti és a déli határvidéken leszakadó régiók jöttek létre, egyértelművé vált a nyugati orientáció. Az újítások mindig is nyugatról érkeztek, és gyakran egy évszázad is kell míg egy újítás (pl.kerülőeke) eljut Pozsony környékéről a Székelyföldig. Hasonló példákat említ Engel Pál a társadalmi viszonyok terén is, a az Anjou-kor végén  Dunántúlon már rég bécsi, magyar vagy báni dénárokban számolnak és fizetnek, amikor a Tiszántúlon és Erdélyben még a rúdezüst a is fel-fel bukkan.

5. A Magyar Királyság régiói

(Térkép forrása)
A népsűrűségi adatokat a Kubinyi-féle első- és másodrendű városok fekete pöttyeivel egészítettem ki

 

A XV. század végén a kb.3,5-4 millió lakosú Magyarországon az alábbi régiókat különböztetem meg vármegyék szerint:
3. Nyugati határszél: Nyitrától Zaláig húzódó megyék sora.
4. A felvidéki bányavárosok
5. Felvidék
6. A Szepesség és Sáros
7. Az északkeleti határvidék:  Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros
8.. Az Alföld: A  Nagy-Magyar-Alföld vármegyéi
9.Nyugat-Erdély: Belső-Szolnoktól Hunyadig tartó vm.-ék.
10. Királyföld (Szászföld)
11. Székelyföld
13. Horvát területek (Szlavónia, Horvátország, Dalmácia) 
14. Délvidék: Bács vm-től Temes vm-ig húzódó vidék