2017. október 28., szombat

A középkori Magyar Királyság régiói és városai: 1. Bevezetés

 

Bártfa: A Szent Egyed templom a városházával

Egy hosszabb, összesen 14 részből álló sorozatba kezdek, amelyben a teljes egykori Magyar Királyságot röviden ismertetem. Képeim, beszkennelt régi diáim lesznek ennek a bemutatásnak az alapjai. Gimnazista korom óta sokfelé jártam, sok mindent láttam és főként fényképeztem. (Egy-két képet kénytelen leszek kölcsönvenni majd a virághálóról is.) Egy-egy város és emlék bemutatását pedig külön bejegyzés fogja elmélyíteni. Ha összejön, ha nem, akkor sincs semmi.

1. Mi város a középkorban?

Jogi szempontból két fajta város létezett a középkor során: I. Szabad királyi város II. Mezőváros
A további alkategóriák (nagyjából a XV.század végi állapotnak megfelelően) a következők:

I. Szabad királyi város fajtái (Összesen kb.33 db):
  1. Tárnoki város (Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes)
  2. Személynöki város (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben, Szakolca, Szeged, (Óbuda))
  3. Alsó-magyarországi bányavárosok (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya, Korpona, Breznóbánya)
  4. Erdélyi szász városok (Beszterce, Brassó, Nagyszeben, Medgyes, Segesvár, Szászsebes, Szászváros)
  5. Egyéb (Kolozsvár, Nagybánya, Zágráb)
II. Mezővárosok(kb. 800-900 db)
  1. Királyi mezőváros (Kb. 9% pl:Temesvár, Nándorfehérvár, Keve, Óbuda, Zólyom)
  2. Egyházi mezőváros ( kb. 11%, pl:Pécs, Győr, Veszprém, Eger, Várad, Nyitra)
  3. Földesúri mezőváros (kb. 80% pl.: Ozora, Simontornya, Kőszeg, Vasvár)
A helyzet azonban nem olyan egyértelmű, mint amint ezt a felosztás mutatja. A középkor során egyes településeket össze-vissza neveztek  hol civitasnak (város), hol oppidumnak (mezőváros). A későbbi leírásokban is több olyan várossal fogunk találkozni, ami valamelyik királytól megkapta a szabad királyi város címet, mégsem szerepel ezen a listán.Különösen a királyi mezővárost lehet könnyen szabad királyi városnak nézni.
Szabad  királyi városi cím időnként nem fejezi ki egy város súlyát, különösen a bányavárosoknál. Ugyanakkor voltak királyi (szepességi és máramarosi) bányavárosok, amelyek nem rendelkeztek kiváltsággal, sőt földesúri bányavárosokra is volt példa. Szabad királyi város volt a ma szinte ismeretlen Libetbánya is. Ma egy szürke kis zsákfalu Szlovákiában. Középkorban sem lehetett túl jelentős, hiszen plébániatemploma 30m-es hosszával csak akkora volt, mint Mecseknádasdon a Schloßbergi-templom. Vagy ki hallotta például Bábaszék nevét, pedig ez is városi kiváltságokat kapott valamikor, de a 15.században már nem találjuk nyomát ezen városok közt?
Szokták azt is mondani, hogy a  középkori városnak falai vannak. De Szegednek soha nem voltak falai mégis szabad királyi város volt, a pécsiek pedig jogilag jobbágyok voltak, pedig ott a városfalak még ma is jó darabon állnak. Királyi rendelet szólt arról, hogy falai csak a szabad királyi városoknak lehet, de ezt nem tartották be, nem csak Pécsnél, hanem  olyan kis mezővárosok  is körbevették  magukat fallal, mint pl. Ruszt. A falak megléte, vagy hiánya tehát nem perdöntő.

2.  Kubinyi-féle osztályozás

Kubinyi András szakított a fenti -gyakran semmitmondó- kategóriákkal, és bevezetett egy osztályozást egy kvantitatív pontrendszer alapján. A cím vagy rang ugyanis nem feltétlenül mutatja egy város gazdagságát, súlyát.  A következő tíz kategória alapján adott pontokat egy városnak:  1. Uradalmi központ, nagyúri rezidencia. 2. Bíráskodási  központ,  hiteleshely.  3.  Pénzügy-igazgatási  központ.  4.  Egyház-igazgatási központ.  5.  Egyházi  intézmények száma.  (Káptalanok,  kolostorok,  ispotályok.)  6. A településről a középkor végén külföldi egyetemre beiratkozottak száma. 7. Kézműves,  vagy  kereskedő  céhek száma.  8.  Úthálózati  csomópont.  9.  Vásártartás. 10. A település jogi helyzete. A kapott pontok alapján a következő kategóriákat állapította meg.:   I. Elsőrendű városok II. Másodrendű városok III. Kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok IV: Közepes városfunkciót ellátó mezővárosok V: Részleges városfunkciójú mezővárosok VI:Átlagos mezővárosok és mezőváros funkciójú falvak VII: Jelentéktelen mezőváros és központi funkciójú falvak. (Az osztályozásról lásd az irodalmat itt.)
A Kubinyi-féle városkategóriák tehát sokkal jobban jellemzik egy város súlyát, tehát ezt fogom használni.  Kiegészítem egy  művészettörténeti szemponttal: milyenek voltak a város templomai.  Erre már Kubinyi is gondolt, de a sok ismeretlen alaprajzú templom miatt ezt az indikátort elvetette. Én viszont az egyes esetekben, a kiragadott példáimban ezt vizsgálom meg részletesebben. Különösen a templomméret lesz fontos indikátor számomra.  A későközépkori jelentős falusi templomok mérete az általam áttanulmányozott adatok alapján  (Veszprém és Tolna megye, Udvarhelyszék, Felső-Tisza-vidék) meglehetősen egységes képet mutat a Jagellók korában:  22-27 m  hosszúságú templomokat találunk a VI. és VII.kategóriában.  Ezek általában késő középkori szentélybővítéssel előálló, korábbi falusi templomok. Felsőbb kategóriákba már csak több, legalább 40m-es templommal lehet bekerülni. Az elsőrendű városok főtemplomának mérete 60 m körül kezdődik, és több is van belőle. Az első- és másodrendű városban szinte kötelező a ferences és/vagy domonkos kolostor megléte is.

3. A középkori városaink nemzetiségi összetétele

A városias szabadságot nyert hospesek egy része a XIII. század előtt és annak első felében ún. latinus volt, akiknek a zöme vallon lehetett. (Ilyenek éltek Esztergomban és Székesfehérvárott.) A korai időktől lakták városainkat  németek is, akiknek az aránya fokozatosan nőtt. A német és latin bevándorlók közt jelentős különbség volt. A latinok már eleve meglévő jelentős helyekre jöttek általában és ott vezető szerepet töltöttek be, köztük sok volt a lovag. A németek a korai lovagok  után általában egyszerű földművesek, kézművesek voltak, csoportosan érkeztek, gyakran városalapító jelleggel. Találunk magyar és szláv hospeseket is.
A középkor végén túlnyomóan német városok voltak a felvidéki és az erdélyi szász városok, valamint a határszéli városok zöme. A középkor végén Budán és Kolozsváron már a magyarok voltak többségben, a város irányításában azonban paritásos alapon vettek részt a németekkel. Székesfehérvár, Esztergom,  Pest viszont már magyar többségű város volt, ezekben a németek már kisebbségbe szorultak.  Szeged mindig is magyar többségű volt, Zágráb, Varasd soha.  A mezővárosainkban szinte csak helyieket találunk, egy-két markáns kivétellel.
A magyarországi városok lakosságának többsége - a nyugatiakhoz hasonlóan - mezőgazdaságból élt. Különösen fontos volt a szőlőművelés. Az alföldi mezővárosok már a 15.században rátértek az állattenyésztésre. A kézművesek és kereskedők aránya a nagyobb városokban a lakosság 25-35 százalékát tette ki, a mezővárosokban pedig 15-20 százalékát. A kereskedelemben jellegzetes vonás volt, hogy abban a külkereskedelem dominált.

4. Korszakok

Az igazi városiasodás a 13.században indult el. Ebben a században nagy horderejű változások következtek be, amiknek eredményeként a városok jellege és földrajzi eloszlásuk nagymértékben megváltozott. Esztergom, Kalocsa  és még némileg Fehérvár szerepe is leértékelődött, Buda a nyugati és északi területek felértékelődtek. Ezek a tatárjárás nélkül is átformálták volna a középkor egészét, a tatárjárás ezt a folyamatot csak felgyorsította. A 13.században főként a keleti és a déli határvidéken leszakadó régiók jöttek létre, egyértelművé vált a nyugati orientáció. Az újítások mindig is nyugatról érkeztek, és gyakran egy évszázad is kell míg egy újítás (pl.kerülőeke) eljut Pozsony környékéről a Székelyföldig. Hasonló példákat említ Engel Pál a társadalmi viszonyok terén is, a az Anjou-kor végén  Dunántúlon már rég bécsi, magyar vagy báni dénárokban számolnak és fizetnek, amikor a Tiszántúlon és Erdélyben még a rúdezüst a is fel-fel bukkan.

5. A Magyar Királyság régiói

(Térkép forrása)
A népsűrűségi adatokat a Kubinyi-féle első- és másodrendű városok fekete pöttyeivel egészítettem ki

 

A XV. század végén a kb.3,5-4 millió lakosú Magyarországon az alábbi régiókat különböztetem meg vármegyék szerint:
3. Nyugati határszél: Nyitrától Zaláig húzódó megyék sora.
4. Alsó-magyarországi bányavárosok
5. Felvidék
6. A Szepesség és Sáros
7. Az Északkeleti határvidék:  Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros
8.. Az Alföld: A  Nagy-Magyar-Alföld vármegyéi
9. Kelet-Erdély: Belső-Szolnoktól Hunyadig tartó vm.-ék.
10. Királyföld (Szászföld)
11. Székelyföld
12. Dél-Pannónia: Somogy, Tolna, Baranya
13. Horvátország és Dalmácia
14.. Szlavónia és a Szerémség: A Dráva és a Száva közt húzódó vármegyék.
15. Délvidék: Bács vm-től Temes vm-ig húzódó vidék