2017. augusztus 10., csütörtök

A segesvári Barátok temploma

Segesvár-Schäßburg-Sighișoara jelképe a 17.századi óratorony. (Alpár Ignác a városliget Vajdahunyad-vár építéséhez is lemásolta.) Segesvár etnikai összetétele érdekesen alakult. A középkori szász városnak az újkorban már vegyes volt a lakossága. Petőfi idején az alig több, mint 7 ezres város 2/3-a szász volt, a maradék nagy része román, a magyar lakosok száma  5% körül mozgott csak. Ezt követően 1920-ig az volt a trend, hogy a magyarok száma ugrásszerűen, a románok száma erőteljesen, a szászok száma mérsékelten nő. (1920: 11587 fő, német: 47%, magyar: 23%, román: 26%) Ezt követően 1977-ig úgy módosult a tendencia, hogy a románok növekedése lesz ugrásszerű, a magyaroké erőteljes, a németeké meg alig nő. (1977: 30.951 fő, német: 17%, magyar: 19%, román: 62%) Ezt követően kerül sor a németek Ceausescu-féle eladására, innen kezdve a  szászok részaránya meredeken csökken. 1992-ben a város eléri lakosságmaximumát. (34.597 fő, román: 73%, magyar: 20%, német: 4%). A legutóbbi népszámláláskor (2011) már mindhárom népesség csökkenést mutatott, természetesen a német a legerőteljesebbet.. (28.102 fő, román: 74%, magyar: 17%, német: 1,3%)  Így is Segesvár a legmagyarabb az összes szász város közül.  Segesvárt sokan a legszebb erdélyi városnak tartják, 1999-ben az erdélyi városok közül egyedüliként felkerült óvárosa a világörökségi listára is.
Az óváros főterének közelében álló barátok temploma  közvetlenül a tatárjárás után épült. Mondják kolostortemplomnak is, mert a domonkosok kolostortemplomának  épült.  A domonkosok megtelepedése bizonyíték arra, hogy Segesvár már ekkor jelentős, városias település lehetett.
A templom ma a 15.század végi átépítés jegyeit viseli magán. A reformáció óta ez is evangélikus templom lett, a feleslegessé vált kolostor épületeit 1880-as években lebontották.
A templom északi oldala az egykori kolostor felől.
A templom támívei.
A templom az 1676-os nagy tűzvészben leégett, berendezése a keresztelőmedence kivételével megsemmisült. Az ezt követő újjáépítés már számos barokk elemet tartalmazott. 

Ekkor készült el a nagyszerű főoltár a helyi Johannes Fest faragványaival és szebeni Jeremias Stranovius képeivel. A keresztelőmedencét 1440-ben öntötték.
A templomban a tolnai evangélikus templomokból is ismert festett karzatok vannak. Ezek a 17-18.században terjedtek el, és gyakran bonyolult teológiai fejtegetések szimbólumait festették meg, mint itt is. Felsőnána kapcsán egyszer már megpróbálkoztam egy ilyen értelmezésével, most inkább nem megyek bele. Alatta 17.századi török szőnyeg.

Berethalommal kapcsolatban már megemlítettem  a török szőnyegek jelentőségét. Ebben a templomban 38 szőnyeg van, ami a második leggazdagabb ilyen jellegű gyűjtemény Erdélyben. A templomban két orgona is van, ami evangélikusoknál nem is olyan meglepő, gondoljunk arra, hogy Bach Máté-passióját is eleve két orgonás felállásra írta a nagy mester.

Ez a fő orgona, szintén Johannes Fest szobrászati díszítéseivel.
A templom kolostorából megmaradt folyosón elkezdték összegyűjteni szerencsétlen sorsú szász templomok megmaradt berendezési tárgyait. Itt egy karzat részlete, de elfelejtettem, hogy melyik faluból származik.

Stallumok perzsaszőnyegekkel. (Valójában ezek túlnyomó része anatóliai.)

Karzat, szőnyegek, gótika.

A szószék koronája is  Fest műve.

Reneszánsz sekrestyeajtó.
A templom körüli tér házai.

A templom előtti házak. Néhány turista feje belelóg a képbe. Ez itt nehezen kivédhető, mert sok van belőlük. Az óváros kinézetre is nyugat-európai,  az árai is hasonlóak.Szemben a sárga Drakula-ház egyik fele, állítólag itt született III. Vlad havasalföldi fejedelem. Jobbról a Velencei-ház. Ez nevét onnan kapta, hogy a 19.század végi felújításkor velence stílusú ablakokat kapott.  A Velencei ház másik neve a Mann-ház, hiszen ez a ház volt az egykori polgármester Stephanus Mann otthona. Egyébként most Segesváron, és egész Romániában sokkal visszafogottabbnak érzékeltem az egész Drakula-felhajtást, mint pl.tíz évvel ezelőtt.
A templom a házak közt.
A templom körül néhány érdekes sírkő, talán egy korai temetőből.