2017. május 26., péntek

Még egy kis Bulgária: Veliko Tarnovo, a régi főváros

A Caravec-erőd. Ez nagyjából  az a bolgároknak, mint nekünk a Budai Vár, csak nem Szófiában van.
Az előző bejegyzésem során terelődött a figyelmem Bulgária egykori fővárosára, Veliko Tarnovora.  Veliko Tarnovo kétszer is volt Bulgária fővárosa,először a 12-15. században, Bizánc és az Oszmán birodalom közti időben, másodszor pedig rövid ideig a 19.század végén, amikor végre lerázták a török igát. Ami nekünk 150 év volt,az nekik több mint 400.
A Mennybemenetel temploma.Szép ősi templomnak gondolhatjuk, rangja is a legmagasabb az ortodox bolgár egyházban. Valójában az 1978-1985 közt épült elpusztult középkori helyén. Az eredetiből csak az alapfalak maradtak meg, meg egy vázlatos skicc egy kódex lapszélén. A bolgárok is nehezen szembesülnek azzal, hogy egykori középkori dicsőségüket teljesen lenullázta az Oszmán Birodalom . Ez a frusztráció közös bennünk és bennük. Mi is újabban újjáépítjük a középkort, az már nem is számít, hogy ez hiteles-e vagy sem.
Ifjú korának megfelelően a belsőben modern falképeket látunk, amelyben művészi eszközökkel próbálnak utalni a templom egykori pusztulására. A képek sokszor szakítanak is az ortodox hagyománnyal és a nyugat-európai művészetre utalnak.
A nagyon szép természeti környezetben,a Jantra folyó partján terül el a város.  A középkorban  kb. 15 ezres lakossága volt szemben Buda 10 ezer főjével. Veliko Tarnovo viszont egyszerre volt világi és egyházi központ, ami Budáról nem mondható el.
Az erőd főkapuja.
Az erőd részlete az óváros házaival.
A Jantra folyó fölé magasodó házak.
A folyó.
A 40 Szent Mártír templomának oroszlánjai

Ez a templom rendkívüli jelentőségű bolgárok számára, mert ez volt a cárjaik temetkezési helye. A középkori kolostorból itt is kevés maradt fenn. Ide temették Árpád-házi Anna Máriát is, II.Endre lányát, aki az egyik legnagyobb cár, II. Iván Aszen második felesége volt. A történet érdekessége, hogy Iván a Szentföldről hazatérő Endrével megegyezett a lányt illetően, ezért elvált az első feleségétől. Ezt a középkorban úgy mondták, hogy eltaszította magától, és úgy látszik az ortodox egyházban ez kivételesen megengedhető volt, ha ezt kívánta az államérdek. 
A Szaloniki Szent Demeter templom a középkori bolgár művészet egyik csúcsa, stílusteremtő alkotása.
Aprócska kis templom. A középkorban a templomok mérete és száma egyenes arányosságot mutatott a gazdagsággal. Bulgáriában a templomok aprók. Ez van itt Tarnovóban, ezt láthatjuk Neszebárban is. Most ha összevetjük a ezeket az elpusztult esztergomi Szt. Adalbert székesegyház 75 méteres hosszával (nem is beszélve a brassói szászok 89m-es templomával)  akkor érzékelhetjük a nagyságrendeket. (És ha a winchesteri katedrális 170m-es hosszával, akkor is.)
Az új ortodox katedrális Kolju Ficseto (1800-1881) műve, a bolgár nemzeti újjászületés nevű korszak alkotása. Ez a 18.század végén induló korszak hozza el a bolgár nemzeti öntudatosodást, amelyik végül a nemzeti önállóság kivívásában csúcsosodik ki.  Párhuzamba a mi reformkorunk állítható a szabadságharccal. Azért nagy különbség, hogy egy osztrák vagy egy török fél ellenében folyik-e, a sikerességről és az orosz szerepvállalás előjeléről nem is beszélve.
Mutatóba maradt egy-két török emlék is.
Tarnovo régi házai közt...

... még számos törökös hangulatút találunk.
Ritkább az ilyen "monarchiás hangulatú" épület.
A város ma kb. 60 ezres. Modern városrészeit inkább nem mutatom be. Több mint félmillió turista keresi fel évente, többségük bolgár.