2017. május 8., hétfő

A Bódva-völgy: A boldvai református templom

A boldvai református -korábban bencés- templom jól ismert műemléke hazánknak, csaknem minden gimnáziumban is  elhangzik a neve egy magyarórán. A netten több jó összefoglaló található róla, én ezt ajánlom. Most csak olyanokról írok, amik ebben a remek összefoglalóban nincsenek benn.
A templom és a kolostor viszonylag kis mérete ellenére magas színvonalú alkotás lehetett, ezt mutatja alaprajzának szokatlansága is. A templomot és környékét 1976-ban kezdték feltárni és az elhúzódó helyreállítási munkák után 1983-ban adták vissza a templomot a református egyháznak. Azóta a tetőjavításokat nem számítva nem  nyúltak hozzá, pedig esedékes lenne egy újabb felújítás.

A templom ritkábban fotózott nyugati homlokzata, rajta az 1755-ös átépítéskor kialakított ablakokkal.

A belső.

A templom igaz különlegessége a kettős fal. Az alsó román kori ikerablak ennek a toronyfeljáróként is szolgáló kettős falnak a belső ablaka. Az északi toronyhoz is egy ilyen feljáró vezetett, de ezt az első nagy felújításkor már megszüntették.

Szép gótikus szentségtartó fülke és egyszerű pálcatagos reneszánsz sekrestyeajtó.

A bükki kultúra népe a Kr. e. 6–Kr. e. 5. évezred között a neolitikumban lakta ezt a kis árvízmentes magaslatot a Bódva és a Sajó összefolyásánál. Lakóhelyük nyoma az egykori szentélyben.

A templom középkori kifestésének csak nagyon csekély töredékeit találták meg.

A templom alföldi jellegének megfelelően alapvetően téglatemplom volt, bár a belsőhöz használtak kváderkövet is Nem működött itt jelentős kőfaragó műhely az építkezés idején, így a kőfaragásokban rendkívül visszafogott.

A Basó Mihály sírköve. A Basó család a falu egyik földesura volt. Töredezett fedlapos sír mellett találták meg annak a kislánynak a sírját, akinek a ruházata is csodával határos módon fennmaradt az 1570-80-as évekből. Az említett cikk nem közli a ruha fényképét, ezt itt pótolhatjuk. Ma a ruhalelet az Iparművészeti Múzeumban van.