2017. december 11., hétfő

A középkori Magyar Királyság régiói és városai: A felvidéki bányavárosok

Körmöcbánya, a város főtere és a környező hegyek

 

Ha valaki nem olvasta még, célszerű a cikksorozat bevezetőjével kezdeni.

1. A Felvidék fogalma 

A Felvidék ma Szlovákia szinonimája. A középkorban nem használták ezt  a fogalmat.  A 17. századtól beszéltek Felső-Magyarországról vagy Felföldről, és ebbe beleértették a Börzsönytől a Zempléni-hegységig terjedő, ma Magyarországhoz tartozó hegyláncot is.  A helyzet bonyolultságára jellemző, hogy a középkor vége felé a Garam-völgye körüli bányászvárosokat alsó-magyarországi bányavárosoknak, a Gömöri-Szepesi érchegység körülieket felső-magyarországi bányavárosoknak mondták. Ez a felosztás továbbhagyományozódott. Én is átveszem ezt tehát a felvidéki bányavárosokon az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokat értem, amelybe beletartoznak a mai Északi-Középhegységünk települései is.

2. A bányavárosok két nagy területe

Az alsó-magyarországi bányavárosok hozták létre először szövetségüket.Ezek közé hagyományosan a következő hetet szokás sorolni  rangsor szerint:  Selmecbánya, Besztercebánya, Körmöcbánya, Bakabánya, Újbánya, Libetbánya és Bélabánya. Ezeket pirossal jelöli a térkép. Ezek mind királyi bányavárosok voltak. Néha ide sorolják Breznóbányát (Briesen) is, de ez nem volt tagja a szövetségnek.
A felső-magyországi bányavárosok közé a következőket sorolják az 1487-es szövetségük alapján, szintén rangsor szerint: Gölnicbánya, Szomolnok, Rudabánya, Telkibánya, (ezek királyi bányavárosok voltak)  Igló, Jászó és Rozsnyó (ezek földesúri bányavárosok voltak.) Ezeket feketével jelöli a térkép. Néha más földesúri magánvárosokat is idesorolnak, például Dobsinát (Dopscbau) is, kétségtelenül ide illik Csetnek és Rimabánya, melyeket fennmaradt középkori templomaik miatt mutatunk be,de jogilag nem tartoztak a szövetségbe.


3. A bányavárosok,  mint hullámzó népességű települések

A bányavárosok léte elsősorban attól függött meddig tartott ki a közelükben az ércvagyon.  A középkori bányászati technológiákat tekintve ez néhány évtizedet legfeljebb évszázadot jelentet, de ezen belül is kiszámíthatatlanul ingadozott a termelés évről évre.  Gyakori probléma volt az is, hogy a járatok mélyülésével azokat elöntötte a víz. Az ilyen bányákat később esetleg újra lehetett nyitni, ha volt pénz és lehetőség víztelenítési technológiára. A három nagy felvidéki bányaváros, - Selmec, Beszterce és Körmöc - tehát inkább szerencsés kivétel, mint  szabályszerűség, mivel ezek ragyogásukat -ha változó fényességgel is- az egész középkor során megtartották, és az újkorban sem jelentéktelenedtek el teljesen. Rozsnyó és Igló volt olyan város még, amelyik a bányászat mellett más városi funkcióval is rendelkezett, így bányainak kimerülésével továbbra is jelentős helyek maradtak. Újbányán is sikeresek voltak a 18.századi újranyitások, ma is iparváros jellege van a kisvárosnak. A többi 10 általunk felsorolt bányaváros nagyjából eljelentéktelenedett, jó ha a templomuk, esetleg egy-két régi ház  fennmaradt, de például Libetbánya (Libethen) esetén ma már erősen átépített a templom, Szomolnokon (Schmölnitz)  pedig csak újkori épülteket találunk. Jászó speciális helyzetben volt, mert az itteni premontrei rend kapja meg a bányászati jogokat. Ma Jászó is ismeretlen lenne a művészettörténetben, ha nem épül meg barokk kolostora.  A Felvidéken a bányászhelyek száma száz felett volt jóval. A több mint száz hely közt persze sok soha nem volt jelentős település, csak egy kis bányászfalu. A bányásztelepülések  korban változó jellegével mindenki tisztában volt. Templomaikat takarékosan építették, koldulórendek pedig soha nem települtek még az éppen virágzó bányavárosba se. 

4. A bányászat gazdasági súlya a Magyar Királyságban

A bányatermelés javát a felvidéki bányák adták, messze megelőzve az erdélyi és szatmári bányákat. Elsőként az arany, ezüst és rézbányászatról  lesz szó. (Az ércfeldolgozási technológiák szempontjából lényeges ólom és higany bányászata nem volt jelentős, ebből behozatalra szorultunk.) A magyar ércbányászat virágkora tehát a 12-15. századra tehető, ezen belül az aranytermelésé a 14-15. századra. Az Árpád-házi királyaink alatt tehát ezüst pénzek voltak használatosak, amik nemzetközileg nem voltak nagyon keresettek. A Károly Róbert által bevezetett aranyforint változtatott ezen  a helyzeten.  A 13. század második felében a magyarországi bányák adták az európai aranytermelés több mint 80%-át, s az ezüsttermelés 1/4-ét. Az Anjouk idejében az aranytermelés megkétszereződött, de a 15. század végére fokozatos csökkenés figyelhető meg. A réz a 13. századtól volt jelentős kiviteli cikkünk. A 14. század közepére a kincstár legfőbb bevételévé az adóvá átalakult pénzverési regálé és a nemesérc-beváltási monopólium vált, aminek súlya a 15.századtól csökkenő tendenciát mutatott. Ebben a bányák vizesedése mellett nagy szerepe volt a Felvidéken a gyakran fosztogató, sarcoló cseh huszitáknak is. Csak Mátyásnak sikerült felszámolni a mozgalom vadhajtásainak magyarországi ágait. Az ő idején a bányászat ismét fellendült.
Az ország gazdaságára mégsem volt jótékony hatással a föld gazdagsága, azzal a középkor során összességében rosszul sáfárkodtak. Erről jobb, ha egy szaktekintély, Zsámboki László (1935-2012) bányászattörténész szavait idézzük, hiszen súlyos mondatok ezek: "Ércbányászatunk termékeiért (arany- és ezüstpénzeinkért) évszázadokon át könnyűszerrel megkaptuk Európa, s a Közel-Kelet iparának termékeit, ennek következményeként egyrészt a hazai kézműipar fejlődésében megrekedt, másrészt a pénz hatalmas mérvű kiáramlásával a hazai bányászat és egyéb ipar a fejlődéshez szükséges tőke nélkül maradt."

Az ércbányászaton belül speciális helyzetben volt a vasércbányászat. A vasérc elég "demokratikusan" oszlott meg a királyság területén, a gyepvasérc formájában igen sok helyen előfordult, helyileg termelték, helyileg dolgozták fel. Az Árpád-kor első felében főként Nyugat-Magyarországon voltak jelentősebb központok. (Pl. Vasvár környékén is, innen a település és a vármegye neve is.) A vasat aránylag egyszerű eljárással, földbe vájt, tapasztott kemencékben kohósították. A tatárjárást követő évtizedekben a német bányász-kohász betelepüléssel és a vízierő  fölhasználásával a vastermelés jellege  megváltozott, professzionálissá vált.  A hazai vastermelés súlypontja áttevődött a Gömör-Szepesi Érchegység területére. Innen kivitelre is jutott a vasból, elsősorban Lengyelország felé. Gazdasági súlya elmaradt a színesfémek mögött.

5. A Thurzók és a Fuggerek

A XV.század legvégén jelent meg a Felvidéken Thurzó János, aki dél-német  Fuggerekkel szövetkezve eddig ismeretlen jellegű és méretű termelési-értékesítési céget hozott létre a hazai bányaiparban. Az eddig jellemző tőkehiány megszűnt az ágazatban.  Fuggerek itteni tevékenységének negatív lenyomata a fukar szavunk, ami család nevéből ered, de a "munkásmozgalom" kezdetei is Thurzó-Fugger korszakra nyúlnak vissza.
Thurzó János lengyel származású nemes és bányamérnök Krakkó mellett saját olvasztót hozott létre a besztercebányai rézérc feldolgozására, amelyből tekintélyes mennyiségű ezüstöt is ki tudott nyerni. Ezt követően sorra alapítja felvidéki bányásztársaságait, 1493 és 1495 között megvásárolta illetve bérelte Selmecbánya összes bányaüzemét is, bár maga a bányászat az itteni polgárok kezén maradt.  A  Thurzó a bányák vízkerekes víztelenítésével új életet vitt a bányákba.  A 15. század végére csak Körmöcbányán nem kevesebb mint 29 vízikerekes bányamalom üzemelt.   Jakob Fugger felfigyelt Thurzóra, és 1495-ben betársulva közösen vették bérbe Ernuszt Zsigmond kincstárnok és pécsi püspöktől a besztercebányai bányákat. Hamarosan házasságokkal erősítették meg a két család szövetségét. A réz java részét német területen dolgozták fel, ahová vámmentesen vihették ki a nyersanyagot.  A Thurzók 1498-ban megkapták a királytól a körmöcbányai kamaraispáni rangot is, ami azt jelentette, hogy bérbe vehették a körmöci aranybánya királyi jövedelmét. Ebbe betársultak a Fuggerek is, akik - törvényellenes módon - veretlenül is vittek ki az országból aranyat. Mindezeken kívül a magyar pénzverésben és a magyarországi pénzváltásból is kivették a részüket. II.Lajos központosító politikájának egyik lépéseként a Fugger-cégtől "visszaállamosította" a besztercebányai bányákat, de ez a lépése is balul sült el, mint szinte minden intézkedése: a besztercebányai bányák kevesebbet jövedelmeztek, mint korában. 1525-ben a rákosi országgyűlés is, a minden idegen befolyástól irtózó magyar nemesség is határozatban mondta ki a Fuggerek kiűzését az országból. Mohács után ugyan a visszatértek még, de az 1540-es évek végén végleg távoztak az országból. Ekkorra már az újvilági érchez olcsóbban lehetett hozzájutni, Buda elvesztésével a terület is leértékelődött.  Ezt követően a felvidéki bányászat csillaga hosszú időre  leáldozott.

6. A bányavárosok népe

Árpád-házi és Anjouk királyaink is a bányászokat a német nyelvterületről telepítették be, tehát tulajdonképpen felvidéki német bányavárosokról kell beszélnünk. A magyarországi német bányavárosok a kezdettől védekeztek a más nyelvűek betelepedése ellen. Ezekben a .városokban évszázadokon át nem nyerhettek polgárjogot szlovákok vagy magyarok. Ez persze nem azt jelenti, hogy a bányákban ne dolgoztak volna segédmunkásként szlovák, lengyel vagy  (délebbi bányákban) magyarok, csak ők nem nyerhettek polgárjogot, ami azzal járt, hogy nem lehetett a falakon belül ingatlanjuk. Ezt a híres selmeci jogkönyv is rögzítette, amit a komolyabb bányavárosok 90%-a alkalmazott. Még az olyan kisebb jelentőségű bányavárosok korai történetében is ott találjuk a német bányászokat, mint Rudabánya, Telkibánya vagy Nagybörzsöny.
A magyarok ingatlanszerzésének tilalma  csak az 1526-os mohácsi vész után változott meg, amikor kezdetben csak a magyar nemesség, majd a polgárok is nagy arányban települnek át a Felvidékre, a bányavárosokba is. Ekkorra azonban a  bányák hozama megcsappan,  a török rajtaütések is gyakoriak lettek, a német bányászok gyakran odébbálltak.   A 19.századra a bányavárosok nagy része elszlovákosodott (Körmöcbánya volt a kivétel, itt a németek aránya magas maradt), a déli, magyar nyelvterülethez tartozók elmagyarosodtak. (Rudabánya, Telkibánya, Rozsnyó) Ezt követően a 18.század végén induló és a 19.század végén felpörgő  "magyarisierung" megnövelte a bányavárosokban is a magyarok arányát. Aztán jött Trianon és 2.világháborút követő kényszerű népmozgások.  Ma Rozsnyó (20% magyar), és értelemszerűen Rudabánya és Telkibánya kivételével, szinte kizárólag csak szlovákok élnek  ezeken a településeken. 

Selmecbánya (Schemnitz, Banská Štiavnica) és környéke

Selmecbánya: Az Újvár a Szent Katalin templommal
Selmecbánya volt a legnagyobb és leggazdagabb bányaváros. Első okleveles említése 1156-ból származik, valószínűleg már javában bányászták itt az ezüstöt a környéken.  A tatárjárás után újabb német bányászok érkeztek és a termelés megsokszorozódott, ezüst mellett már aranyat is bányásznak. Belharcok és földrengés is pusztította, de mindig újjáépült, és a bányái is meg-meg újultak.Thurzó János 1493 és 1495 között megvásárolta, illetve hosszabb távra bérbe vette az eladósodott város szinte valamennyi bányaüzemét, amelyet hamarosan újabb, néhány évtizedes fellendülés követett. A 15.század végén 3600-3800 fős lakosságával a  legnépesebb bányászváros, ráadásul igen magas, 60% -os volt a bányászok aránya a családfők közt. Az 1526-es mohácsi vészt követő polgárháborúkban Selmecbánya többször gazdát cserélt, s a török jelenléte is egyre fenyegetőbbé vált. Selmec városa ezért elhatározta, hogy a várost megerősítik. Ennek egyik fontos lépése volt a képen is látható Újvár felépítése egy olyan dombon, ahonnan a város könnyen belőhető lett volna.

A város a legjelesebb templomát, a késő román eredetű Mária-templomot is erőddé alakították át. Ez lett az Óvár magja.  A templom kb.50m-es hosszával nagyszerű, impozáns alkotás lehetett.
A Mária-templomból létrehozott szükségvár köré falakat is emeltek, így jött létre az Óvár.

MS mester: Mária és Erzsébet találkozása.139.5 x: 94.7cm.  MNG. Kép forrása: wikipedia
Újabb kutatási eredmények szerint a  Mária-templomba és nem a Szent Katalinba készült
MS mester híres szárnyas oltára 1506-ban. Ugyan a magyar későgótika kiemelkedő
alkotásának tekintik az ő táblaképeit, aligha kérdéses, hogy német iskolázottságú mesterről van szó.
  Személyét nem sikerült beazonosítani, pedig könyvtári  irodalom igyekezett tisztázni kilétét.
Valószínűleg MS mester oltárának lehetett része a Szt. Katalin templom nagyszerű későgótikus Madonnája is. 


A háromhajós Nagyboldogasszony-templom a középkori helyén és alapjain épült a  17. sz.-ban, a 19. sz. első felében renoválták. Ma szinte csak nyomokban tartalmaz középkori elemeket. A Mária templom átalakítása után ez lett a város legnagyobb temploma a maga közel 50m-es hosszával. A reformációval evangélikus templom lett, de az ellenreformáció visszaszerezte.

A város mai legnagyszerűbb középkori temploma a főtéren álló későgótikus Szent Katalin templom 1488 -1491 közt épült. 36 m-es hosszával csak a közepes méretű templomok közé tartozik, de rendkívül míves alkotás. Főoltára már a jezsuita időkből való.
Az 1970-es években találták meg a mész alatt a nagyméretű Utolsó ítélet freskót.
A Szent Katalin-templom egyik gyámköve.

A Felvidék abban is más minőség, mint előzőleg bemutatott dunántúli részek, hogy a középkori emlékek pusztulásának nem 90%-os arányával kell számolni, hanem csak kb. 50%-ossal. Selmecen a Havas Boldogasszony-kápolna is szinte épen áll ma is.
A város gótikus polgárhazaiból is sok igen jó állapotban fennmaradt. Nem véletlenül lett a város a világörökség része. A 18.század elején másodvirágzása idején 20-25 ezres lakosságszámot is elért, amivel dobogós volt Magyarországon. Bányászati Akadémiája a kor legjobb felsőoktatási intézete volt. Ma alig tízezres álmos kisváros, ami az idegenforgalomból kíván megélni.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/43/Hlavn%C3%A1_lo%C4%8F_kostola_sv._Mikul%C3%A1%C5%A1a_v_Pukanci.jpg/576px-Hlavn%C3%A1_lo%C4%8F_kostola_sv._Mikul%C3%A1%C5%A1a_v_Pukanci.jpg
Bakabánya (Pukanetz, Pukanec): Szent Miklós templom (Fotó: Miloslav Bahna, Wikipedia)
Bakabánya valószínűleg öregebb, mint Selmec. A garamszentbenedeki apátság birtoka volt.
Már a 11. századból vannak arra utaló jelek, hogy itt ezüstöt bányásztak.
  A tatárjárás után a bányászat itt is fellendült. Bakabánya is megkapta a városi  kiváltságait, de azért
a szomszédos Selmec nyomába sem ért. Kívülről szinte jelentéktelen
temploma a későgótikus hálóboltozattal és négy gótikus szárnyasoltárával imponáló.  Érdekes, hogy
északi oldalán a megmaradt régebbi templom is. Ez  mellékhajóként ma is kíséri a templomot.
(Több kép a nagyszerű oltárairól innen.)
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/51/P1070347_hradby.jpg/640px-P1070347_hradby.jpg
Bakabánya: Várfalmaradványok (Fotó: Miloslav Bahna, Wikipedia)
Bakabánya volt a legdélibb bányaváros,Selmecbánya védőbástyájaként is nagy szerepe volt.  A töröknek ez volt leginkább kitéve a bányavárosok közül. Egyszerűbb olaszbástyás falakat is kapott, amiből egy rövidebb szakasz ma is áll. Ennek ellenére a törökök többször feldúlták. Talán ezért nincs semmi történeti hangulata ennek az átlagos szlovák falvak szintjére visszasüllyedt egykori bányavárosnak.
Bélabánya (Düllen, Banská Belá,)jó darabig Selmec része volt, de aztán önálló településsé vált,
1450-ben meg is kapta a városi rangot, amit többször megerősítettek.
Mára Bakabányához hasonlóan visszaszürkült az átlagos szlovák falvak színvonalára.
A ma alig ezres falu templomhegyén két templom áll. Egy korábbi, román stílusú kápolna, és a nagy,
későgótikus templom. A fallal kerített templomdombra hosszú, fedett lépcső vezet fel. Szinte az
erdélyi erődtemplomokat idézi meg, mondhatnám, ha Felvidéken nem alakult volna ki ugyanaz a
templomtípus, mint Erdélyben.
Besztercebánya ( Neusohl, Banská Bystrica) és környéke

Besztercebánya a 15.század végén a második legnagyobb bányaváros volt.Ekkor 2500-2900 lakosa lehetett, a családfők 57%-a volt bányász, 22%-a kézműves. A képen a várnegyed a németek templomával, a Várostoronnyal és a Bányászok-tornyával.

A Mátyás-ház a Szlovák-templommal. A Mátyás-ház a kamaragrófok háza volt, a Bányászok-tornyára simul rá.  Nevét onnét kapta, hogy  Mátyás király és Beatrix címere díszít.(Második emelet középső ablaka felett.)  A homlokzaton elhelyezett 1479-es évszámos kő (az előző ablak alatt) építésének dátumát jelzi. A Szlovák-templomnak  – ekkor még mint Szent Mihály kápolnát – összeépítették a kamaragrófok házával .A 16. század közepétől a város evangélikus hitre tért polgárai használták a templomot, amit a későbbiekben jelentősen átépítettek, különösen belül.

A Szűz Máriának szentelt plébániatemplomot a település német polgárai a 13. században, román stílusban kezdték el építeni a Várnegyedben. Mai formáját az 1761-es tűzvész után kapta, de figyelemreméltó részletei maradtak fenn a későgótikus korból. Ilyen a templom déli kapuja.

Kiemelkedő értékű a déli homlokzaton lévő későgótikus Krisztus az Olajfák hegyén szoboregyüttes, amelyről az alvó Péter alakját látjuk.

A barokk templom kápolnáiban nagyszerű középkori szobrok vannak.

Leghíresebb művészeti emléke a Szent Borbála-kápolna szárnyasoltára 1502-ből. Talán a Szlovákiában igen nagy kultusszal rendelkező Lőcsei Pál mester alkotása.

Hasonlóan nívós alkotás a keresztelőmedence, amelyre a gótikus ablak színes fénye esik.

A Szt. Borbála kápolna gyámkövei is mesteri faragványok, itt éppen  Szent Jeromost látjuk.

Szt Magdolna szárnyasoltára Szentjakabfalváról került a templomba.Szentjakabfalva ma már Besztercebánya része, régi bányásztelepülés volt ez is. Gótikus templomának egy másik oltára az esztergomi Keresztény Múzeumba került.

A  Krisztus Szt Teste-kápolna csúcsíves hálóboltozattal, falképeit a 19.sz. végén erősen restaurálták.

Besztercebánya főtere. A kép bal szélén a Thurzó-Fugger-házat, az úgynevezett Mittelhaust látjuk. Thurzó János  1495-ben a rozsnyói Johannes Langtól vásárolta meg a főtér két épületét, majd  egyesítette azokat. Ekkor készült el a pártázatos párkány és a homlokzat sgrafittós díszítése is.

Az épület rendkívüli igényességét mutatja az úgynevezett Zöld-terem is, ahol számos freskó látható, többek közt az Utolsó ítélet.   A falakon itt is látjuk Mátyás címerét. A Thurzó-Fuggereknek 4-5 ingatlanjuk is volt, egy másik házukban, az Unterhausban korábban Mátyás király maga is sokszor megfordult egy időben, mert 1476-ig itt lakott szeretője Barbara Edelpeck és törvénytelen fia Corvin János.Az Unterhaus ma már teljesen átépített.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/94/Nov%C3%A1_Ba%C5%88a_kostol_01.JPG/640px-Nov%C3%A1_Ba%C5%88a_kostol_01.JPG
Újbánya (Königsberg, Nová Baňaa): Szűz Mária születése templom(Kép: Lure, wikipedia)
Mint neve is mutatja, Körmöc- vagy Bakabányánál újabb település volt, hiszen az említett két helyről települt, de még a 13. században. Bányái a 16. század végén kimerültek. A termelés a 18.században újraindult. Ekkor a város átmenetileg fellendült. A nagyméretű 46m-es, háromhajós gótikus templomot barokkízaljak, a városi védműveket lebontják, a főtér polgárházait átalakítják. Ma is ipari kisváros jellege van, ahová -érthető módon- nem özönlenek a turisták.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fc/Nov%C3%A1_Ba%C5%88a_kostol_sv_Al%C5%BEbety_01.JPG/640px-Nov%C3%A1_Ba%C5%88a_kostol_sv_Al%C5%BEbety_01.JPG
Újbánya: Szent Erzsébet-templom (kép: Lure, wikipedia)
Ma ez a kis templom a város  egyetlen eredeti középkori emléke.

Körmöcbánya (Kremnitz, Kremnica) és környéke

A körmöci Várhegy a Szent Katalin templommal.
Körmöcbányát a 12. század végén sziléziai és türingiai német bányászok alapítják. Károly Róbert hozza létre pénzverdéjét, ami az itt bányászott arany verésén alapult.Azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül, csaknem 700 éve vernek pénzt Körmöcön. A Szent Katalin templom 1465-85 közt épült. A 19. sz. legvégén egy Storno-féle neogótikus átépítéssel alakult ki a templom mai formája. Nem túl nagy templom, a hossz a 40m-et sem éri el. A város eredeti, ennél jóval nagyobb plébániatemplomát hiába keressük, az a főtéren állt, de a talán egy alatt futó tárna beszakadása miatt a 18.században megsüllyedt, majd a 19.sz.végén teljesen lebontják.

A vár egyik tornya a 13. századi karnerrel.

A főtér házsora. A város az Anjouk alatt érte fénykorát. Ekkor lakóinak száma elérte a 3000-et is.Ezt egy visszaesés követi, mivel az aranytermelés is visszaesik. Hosszabb időre a husziták szállják meg a várost. Őket Mátyás űzi ki, amit egy újabb fellendülés követ, az aranybányák újra nagyobb arányban termelnek, hála a Thurzó-féle víztelenítési technológiának. Ekkor lakosságszáma újra megközelíti az 1500-at.  Családfőinek harmada bányász, ami Selmecnél, Besztercebányánál jóval kisebb arány. A város férfiainak negyede a pénzverdében dolgozik.

Körmöcbánya falainak nagy részét lebontották. Ami viszont fennmaradt az azt mutatja, hogy hadászatilag is jelentős erősség volt.

Felső-magyarországi bányavárosok

Gölnicbánya (Göllnitz, Gelnica) : Szűz Mária mennybemenetele templom   (fotó: Pomidor000, wikipedia)
A felső -magyarországi bányavárosok közül az első hely Gölnicbányát illette meg. Gölnic a Szepességhez tartozott, amiről majd egy  látni fogjuk, hogy külön kategória- egy civilizációs sziget- volt a Magyar Királyság területén. Gölnicen ezüst és réz bányászata folyt. Háromhajós, gótikus csarnoktemploma csaknem 50m-es hosszúságú.  Kivételes, hogy itt a domonkosok is megtelepedtek,  de szepességi városok stabilabb alapon álltak, mint a "közönséges" bányavárosok. Ellentmondó adatok vannak az alapítás évét illetően, de az biztos, hogy az 1543-ban várrá alakítják, még  később romjait lebontják.
File:Južný portál kostola Spišská Nová Ves.jpg
Igló (Zipser Neudorf, Spišská Nová Ves): Mária mennybemenetel templom (Fotó: Valéria Lenďáková, wikipedia)
Igló is szepességi bányaváros volt, vasat és rezet bányásztak itt. Nem volt királyi bányaváros, földesúri kézben volt, de ettől messze városiasabb volt, mint Rudabánya vagy Telkibánya. Egyike lett a Zsigmond által Lengyelországnak elzálogosított szepességi városoknak. Temploma ma csaknem 50 m hosszú, háromhajós gótikus
csarnoktemplom. Főkapuja még 14.századi szép gótikus munka.
Rudabánya (Ruda)  az Anjou-kor elején még szerény falucska volt, a pápai tizedjegyzékben (1333-1337) még a legkisebb összeget fizeti a környéken. Ezt követően azonban ezüstöt és rezet találtak itt, és az idetelepült német bányászok felvirágoztatták a települést. 1351-től már város. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy több forrás egyértelműen német telepeseket említ, nincs külön német neve, Ruda-nak írják a német nyelvű oklevelekben is.
1350 körül már felépül a mai templom, 33m-es hosszal. 1399-ben Zsigmond már itt ítélkezett és innen keltezi okleveleit. 1408-ban ismét itt jár. Az 1450-es évekig királyi bányaváros volt, majd Szapolyai Imre birtokába ment át, 1527-ben pedig Ferdinánd király Thurzó Eleknek adományozta. Ekkora már bányái kezdenek kimerülni, és amilyen gyorsan felvirágzott Rudabánya,olyan gyorsan le is áldozott csillaga. A 17.század során a templomát is felgyújtja egy török csapat, a helyreállításkor már csak csonkán renoválják. Ez a befejezetlenség a kép jobb oldalán is látszik egy elfalazott ablak, és a befejezetlen fal formájában. Ma csak ez a csonka templom emlékeztet régi városi múltjára. 

A templom kiemelkedő művészeti értéke Perényi István (+1437) asztalnokmester
gótikus sírköve.  Nagyon valószínű, hogy a közeli újházi pálos kolostorból származik, mert ez volt a
Perényiek temetkezési helye. A sírkő bal szélén látszik egy másik, művészileg kevésbé értékes, de
bányászattörténeti szempontból figyelemreméltó másik sírkő pereme is.
Ez Erhard Saurer (1543-1576) szomolnoki születési bányafelügyelő sírköve, aki sárdi és szendrői provizorként
van feltüntetve a kövön. Rudabánya ekkor már a szendrői váruradalomhoz tartozott. Saurer sírköve arra
utal, hogy a 17. század közepén még valamiféle bányászati tevékenység zajlott az erősen hanyatló Rudabányán.
(A két sírkő együtt ezen a képen tekinthető meg. )

A református templom mai dísze kétségtelenül a 17.századi eredetű, de ma túlnyomórészt a
18.századból való festett famennyezete.

Telkibánya (Telken) református temploma, valószínűleg középkori eredetű. Telkibányát 1347-ben emeli királyi bányavárosi rangra Nagy Lajos király. 1367-ben pedig Georg Kuprer bányaispán már ispotály építésére kér engedély. El is készül az ispotály, romjait a 2000-es évekeben feltárták, Szent Katalin kápolnáját rekonstruálták. Telkibányán ma nem látunk igazán jelentős  középkori emléket. A bányavárost először a husziták pusztították el, utána még hallunk ugyan róla, de ez már a gyors hanyatlás korszaka, annak ellenére, hogy a 16.század elején  újranyitnak néhány bányát. Bányászmúltjának emlékeit   ez a honlap mutatja be.

LA mester: Szent Anna harmadmagával.1513. (részlet) Rozsnyó, Szűz Mária mennybemenetele székesegyház. (Kép forrása: http://rozsnyovidek.sk/files/2013/07/Metercia-Kassan.jpg
Rozsnyó ( Rosenau,Rožňava) "csak" földesúri bányaváros volt, de itt is azzal állunk szembe, hogy  a "királyi"jelző gyakran nem fejez ki valós értéket, hiszen Rudabánya, vagy Telkibánya nyomába sem ért Rozsnyónak (vagy Iglónak.) Rozsnyó az esztergomi érsekség birtoka volt, és vasércet bányásztak a határában. Kubinyi negyedrendű, közepesss városfunkcióval rendelkező mezővárosnak sorolja. A később püspöki székesegyházzá lett temploma ma is őrzi középkori eredetét, és a város főtere ma is történelmi hangulatú.  A székesegyház szárnyasoltára Bakócz Tamás érseksége alatt készült, a német "Dunai Iskola"  jellegzetes gót-reneszánsz stílusában. Sajnos csak ez az egy táblája maradt fenn.  A művészettörténészek ma is nagyot vitatkoznak azon, hogy MS vagy LA mester volt-e nagyobb.  Mindenesetre LA a kép háttérébe megfestett egy komplett bányászati és kohászati útmutatót. Akit a részletek érdekelnek, az kattintson ide.

Néhány egyéb bányaváros

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1e/RimavskaBana2.jpg/640px-RimavskaBana2.jpg
Rimabánya (Klein-Steffelsdorf, Rimavská Baňa) evangélikus templom. (Fotó: PosoniumAster, wikipedia )
Rimabánya a kalocsai érsek tulajdona volt. Az Árpád-kor vége felé aranyat találtak itt. Ekkor épült fel a temploma is. Későrománkori  eredetét nézve a 29 m-es hossza nem is olyan kicsi. Az aranybányák azonban hamar kimerültek. A 15. századtól már nemesi tulajdonban volt. Templomát elsősorban az északi fal 14. századi Szent László legendája miatt és a nagyszerű 17. századi festett berendezése miatt érdekes. 

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e7/Stitnik_Ev._av._kostol_04.jpg/640px-Stitnik_Ev._av._kostol_04.jpg
Csetnek (Schittnich, Štitník) : evangélikus templom.  (Fotó: Marek Šeregi, wikipedia)
Károly Róberttől kapott városi kiváltságot. Gömör legjelentősebb városa lett, a Kubinyi rangsorban Rozsnyót is megelőzte. Német bányászok és kohászok tették a vastermelés központjává, németes jellege sokáig megmaradt.  Temploma igen különleges alaprajzú, mert egy megkezdett bővítését nem fejeztek be.  Igen magas,és csaknem 40m-es hosszúságú, de nagy alapterületű, hiszen háromhajós, és a hajók különleges módon a rendkívül hosszú szentély mentén is folytatódnak.  Falait hatalmas területen kiváló állapotú 14.századi falképek borítják. Különlegesen értékes, párját ritkító műemlék.
Végezetül egy kis bányászhelységet mutatok be, ami  soha nem volt túl jelentős település.
Nagybörzsönynek (Pilsen) két középkori temploma van. Egy szokatlanul igényes, kváderkövekből
faragott 13.század eleji  kis remekmű az egyik. Ez a mai Szent István kápolna. Lehet, hogy egykoron egy Börzsöny közel lévő másik település temploma volt, hiszen ma is a faluszélen áll. az is elképzelhető, hogy a falu első német bányászai építették ezt, amelynek felhúzását valamelyik, centrumban működő műhelyre bízhatták. Később a második hullámban érkező bányászok arrébb egy nagyobb templomba kezdenek, ez lesz a mai bányásztemplom.
Vannak olyan vélemények is, hogy az egyik templom a németeké volt, a másik a magyaroké.

A bányásztemplom is 13.századi eredetű de a 14-15.században már gótikus stílusban kibővítették.
Így sem lett nagy templom, 23m-es hosszával inkább csak a falusi, kisebb mezővárosi
templomok mérettartományába esik, mutatván, hogy arany- és ezüstbányái ellenére Nagybörzsöny
soha nem volt jelentős település.