2016. december 26., hétfő

Volt egyszer egy szakályi tájház

A képen az egykori szakályi tájház látható. Ez volt  legrégibb tájházépület Tolna megyében. Valamikor a ház magját még a 18. században építették. A műemlékkatalógus így jellemezte: "Fésűs beépítésű, előkertes, téglalap alaprajzú, földszintes lakóház, oromzatos utcai homlokzattal, felülkontyolt, zsúpfedeles nyeregtetővel, oszlopos homlokzati tornácnyílással. Az utcai homlokzaton díszesen faragott oromdeszkák. Az utca felől deszkakerítés kis- és nagykapuval. Egytraktusos belső, mestergerendás, deszkaborítású födém, döngölt padló. A ház végében istálló és pajta, az udvarban pince és gazdasági épületek. Az eredetileg füstös konyhás házat a 19. században az utca felé egy lakóhelyiséggel bővítették, konyháját szabadkéményessé alakították. Többszöri átalakítás után helyreállítás: 1980-as évek. Udvarában rekonstruált pince, ólak, szín és polyvás. Népi műemlék." 1983-ban itt nyílt meg a falu tájháza. 2008 nyarán leégett a zsúptető, kiégett a födém. Fóliával fedték a falakat. Így állt csaknem két évig, a fóliát közben letépte a szél. Hányadtatását a falu és a megye is jól tűrte. 2010 különlegesen esős évében a falak egy része le is dőlt. Az életveszélyessé nyilvánított épületet végül a katasztrófavédelemmel bontatta le az önkormányzat. A mostani látványt itt látjuk. 2011-ben  meg is kapta az ICOMOS-citrom díjat. Ennek az indoklása a következőképpen szólt: "A Szakály községben, a Rákóczi u. 340. alatt állt az egykori Kaposmenti Tájház lebontott épülete. A nyolcvanas évek elején példamutatóan helyreállították az épületet, berendezték, amit az állami tulajdonjog fenntartása mellett a település használt tájházként. Egy tűzvész a tetőszerkezet egy részét elpusztította, ám a kár ekkor még helyrehozható lett volna. Sajnos ezt követően azonban a nemtörődömség az épület teljes megsemmisüléséhez vezetett. ... Ezzel nemcsak az épület tűnt el, de a példamutató helyreállításba fektetett munka szellemi és anyagi energia is hiábavalóvá vált. Az örökségvédelem a CITROM-díjjal erre a káros és megengedhetetlen jelenségre szeretné felhívni a figyelmét minden érintettnek és érdekeltnek." 2015-ben a falu önkormányzata egy új házat vásárolt tájháznak, de az már csak egy közönséges, 19.-20.századi tucatház lett. Így Tolna megyében a legöregebb falusi lakóház alighanem két sváb fachwerkes ház., a nemrég Závodon felhúzott lengyeli és a kismányoki. Különösen ez utóbbi alig ismert.

2016. december 10., szombat

Zalavár

A Bing Maps térképén Zalavár, az egykori Mosaburg (Mosapurc)(szláv nyelven Blatengrad="Mocsárvár") környékének  néhány régészetileg fontos területét látjuk. Ez hazánk egyetlen olyan területe, ahol jelentős karoling korú leletekkel számolhatunk. A frank birodalom hűbérese, a szláv Priwina(Pribina) (800k-861), majd fia Chezil (Kocel) (833k-876) itt építette ki grófságát. Borjúálláson egy karoling korú fatemplom állt, ami főúri magántemplom volt, akárcsak a récéskúti templom. Körülötte nagyméretű temető, és település.A Vársziget a legfőbb központ volt.  Kövecses- szigeten egy IX. századi és egy Árpád-kori  település és annak félköríves záródású kisméretű temploma került elő, körülötte temetővel. Egykorú krónika Mosaburg (a mai Várszíget)  falain kívül 12 magánalapítású egyházat említ, ha ennek hinni lehet,akkor Borjúállás, Récéskút, Kövecses csak néhány megtalált helyszín a sok közül.

Konzervált romok ma Récéskúton és a Várszigeten vannak. Récéskút falmaradványai a IX. századi, abban a korban nagyméretűnek számító, háromhajós bazilika alaprajzát mutatják be. Erre az Árpád-korban egy udvarház települt, de az már a középkor vége fele lakatlan volt. A Vársziget legjelentősebb épülete a Hadrianus (Szt. Adorján)  zarándoktemplom  volt. E körül helyezkedett el  város több épülete,  két helyen  sörfőző műhelyt is találtak. A város falakkal is kerítve volt. A Szent István által 1019-ben alapított zalavári bencés apátság a zarándoktemplomtól délre, a karoling eredetű Szűz Mária templom alapjain épült. A Dunántúl egyik jelentős apátsága lesz ez, hiteleshelyi feladatkörrel.  Az apátság  épületeit  a XV.században, és különösen a török veszély idején végvárrá építették át. A török soha nem foglalta el, de 1702-ben a császáriak felrobbantották. Ezt követően a XVIII-XIX.században a Várszigetet kőbányának használták, és még az alapokból is kitermelték a kő nagy részét. Sok követ szállítanak át Zalaapátiba is, ahol a zalávári apátság jogutódjaként felépítik a barokk apátságot a göttweigi bencések. 

A zarándoktemplom konzervált falmaradványai. A magas művészi színvonalára apró töredékekből tudunk következtetni. Egy szalagfonatos padlótégla mellett kiemelkedő értékűek az itt talált festett üveglap (ablak?) töredékek.  A területen már 1947 óta folynak feltárások, ezeket 1994 óta Szőke Béla Miklós vezeti. Ő így foglalja össze a hely jelentőségét: "Mosaburg központtal Alsó-Pannóniában szerveződött grófság a kora feudális nyugat-európai grófságok tipikus életét élte...Priwinának és Chezilnek a császárral, a római pápával és a salzburgi érsekkel egyformán közvetlen a kapcsolata, levelezésben állnak, a salzburgi érsekek gyakori vendégek is Mosaburgban. A salzburgi érsek által építtetett Hadrianus zarándoktemplom méretével és felszerelésének színvonalával a birodalom bármelyik világi vagy egyházi központjának díszére válna.... Ezek alapján Priwina és Chezil grófsága akár a frank birodalom belsejében is állhatott volna, személyi állománya, működése, külső megjelenése semmiben sem tért el amazoktól. A mosaburgi grófság azt a fejlődési modellt villantja fel, ami Pannónia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna ezt."
Szőke Béla Miklós nagydoktori értekezésében azt is kifejtette, hogy a híres 907-es pozsonyi csata sem a 16.századi  történetíró Johannes Aventinus fantáziájának  megfelelően zajlott, így a humanista még a helyszínre vonatkozó forrásokat is rosszul értelmezte. Szőke szerint a csata valójában Mosaburg mellett volt. Természetesen a csata történelmi jelentőségét  -miszerint kudarcot vallott a Pannóniát megszálló magyarok kiűzésére tett  bajor-német-salzburgi-pápai kísérlet-,  ő sem vitatja. A pozsonyi csata helyszínének megváltozását a történész szakma jó része nem osztja.  Egyes, szakmailag perifériális helyen álló,  sajátos irányultságú történészek a Zalavár=Mosaburg egyezést is tagadják, szerintük Mosaburg a mai Karintiában van és a Moosburggal azonos.Az is történelmietlen, amit egyes, főleg szlovák történészek állítanak, miszerint itt valami szláv fejedelemség lett volna. Mint említettük, itt a frank birodalom egy igen vegyes lakosságú - de sok szláv népességet is számláló-  grófsága volt, nem szláv fejedelemség. Zalavár a szlovákok egyik kultikus helye is, különösen azáltal, hogy Chezil itt fogadta Cirillt és Metódot is. Nem véletlen, hogy a fővárosi szlovák önkormányzat szobrot is állított a két hittérítő tiszteletére, a Szlovák Köztársaság hathatós támogatásával.

A továbbiakban a zalavári apátság köveiből mutatok be néhányat, amik a keszthelyi Balatoni Múzeumban vannak. Az első egy szalagfonatos díszítésű kő, Máté evangéliumából vett idézettel. A bemutatott részlet, egy hosszabb, három részre tört darab részlete. A 19.század közepén kerültek elő Zalaapátiban,két darab az uradalmi ispán házához vezető lépcsősorba volt beépítve, a harmadik az uradalmi pince falába. Amikor a fotó készült, (2010-ben) küszöbkőként mutatták be a múzeumban,  és eredetét 1070-80 körülre tette a kiállítás szakértője, Tóth Sándor (1940-2007).  Ezt rögtön megtámadta Bogyay Tamás (1909-1994) aki ezt 9.századi kapukeret részének vélte. A kő anyagára is talált adatot, ez Salzburg környéki fehér márvány, ami szintén alátámasztja azt, hogy ez a salzburgi érsek által épített Hadrianus (Szt. Adorján) zarándoktemplomba készült eredetileg. A zalavári 1019-ben újraszentelt Szt. Adorján apátságba másodlagosan került elhelyezésre, mint egy kapu szemöldökköve. Ekkor készült a Máté 7,7 és 7,8-at idéző felirata is.Ma Bogyay álláspontját fogadja el a szakma.

Ez a griffes-agnus deis kőtöredék Somogytúron került elő, az 1786-ban épült református templomban volt beépítve. Már Entz Géza is a zalavári, 1100 körül zajló építkezések stílusához kötötte az 1964-es zalavári kőfaragványokat összegző tanulmányában,  ezt vallotta  Tóth Sándor is.A szakma ezt lényegében ma is osztja, néhányan a pécsi kapcsolatokat hangoztatják.

Rozettás kőtöredék. Zalaapátiból került ez is elő. Bogyay felülbírálva Tóthot egyértelműen bizonyította, hogy római eredetű, Zalaváron csak másodlagosan használták fel. Ahogy a későbbi építkezésekhez a Vársziget kőbánya lett, ugyanúgy használták a közeli fenékpusztai római romokat az itteni építkezésekhez.


Szintén Zalaapátiból került a múzeumba ez a pofás kis vízköpő. 1200 körül készülhetett.

Végezetül az emlékparkban rekonstruált kora árpád-kori kis templom képével zárjuk Zalavár bemutatását. Ez az apátság melletti település plébániatemplomaként szolgálhatott. Az emlékparkban az említetteken kívül egy bemutatóház van, ami Kis-Balaton természeti világát is az érdeklődők elé tárja. Ezen kívül több emlékmű mellett egy Makovecz-féle Millenniumi  Emléképület található itt, benne egy életfával, és a maga sajátos pogány-keresztény-organikus szimbolikájával.