2016. július 24., vasárnap

Balatoni keresztek

Ahogy a Dél-Dunántúlon az általam csak "nádasdinak" nevezett stílus dominál az út menti keresztek terén, úgy a Balaton környékén a "keszthelyi-rezi stílusú" keresztekkel találkozik az ember. Keszthelyen a 18.század során a Festeticsek jelentős barokk kőfaragó műhelyt hoztak létre osztrák és cseh mesterek letelepítésével. A Keszthely környéki kőbányák kimerülésével párhuzamosan tevődött át a kőfaragás súlypontja fokozatoson Rezibe, ahol új homokkőbányák nyíltak. Az áttevődéssel párhuzamosan a szobrászat társadalmi közege is megváltozott. A korábbi főúri műhely tevékenysége folklorizálódott. Hála József szerint az is megtermékenyítőleg hatott a Reziben működő kőfaragókra, amikor Wilhelm János nádasdi mester Rezibe települt át a 19.század végén. Innen kezdve az egyre inkább kimerülő nádasdi bányák Reziből származó követ is használnak, a két dunántúli műhely közt tehát kapcsolat alakult ki. A keszthely-rezi stílus talán kicsit később indult, mint a nádasdi, kicsit talán iskolázottabb is volt. A gyenge minőségű nádasdi homokkő helyett jobb minőségűt  használtak, így nagyon sok emlék fennmaradt. Ezekből mutatok be néhányat.

Egy különleges kettős kereszt Balatonszentgyörgyből.

Kőröshegy, a volt középkori ferences templom előtt álló kereszt.

Egy kakukktojás Balatongyörökből: egy "zalai stílusú" bádogkereszt

Mária egy Balatongyöröki kereszt lábazatáról

Szt. Mihály domb, Vonyarcvashegy. A sírkövek lábazatán gyakran látjuk a Pietà motívumot.


Mária, Szt. Anna és Szt. József alakja egy döbröcei keresztről. A Balaton-felvidék kereszteken gyakran látjuk ezt a három szentet. A nádasdi kereszteken legfeljebb Máriát ábrázolták

Döbröcei temető

Márai-oszlop a talapzaton Szt. Anna és Joachim ábrázolásával. Összességében is elmondhatjuk, hogy a balatoni alkotások jóval nagyobb ikonográfiai változatosságot mutatnak, mint a nádasdiak.

Döbröcei Kereszt Szt Katalin és Szt.Antal ábrázolásával.

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb.

Szigliget

Szigliget

Tihany, a Kálvária keresztje

Tihany

Zalaszántó, Mária-kereszt Szt. Annával és Szt.Józseffel

Mária az előző keresztről

Szt. József alakja az előző keresztről a templom gótikus ablakaival
Kereszt részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Temetői sírkő részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Mária egy keresztről. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Sírkő részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb. A Krisztus fejeket gyakran külön faragták ki, és úgy illesztették be a keresztre.

Mária egy keresztről. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

A diási templom előtt álló Szentháromság-oszlop

Szt. István szobra a Szentháromságoszlopról
Gyenesdiás, temető

Mindszentkállai kereszt Szent Erzsébettel, Máriával és Szent Annával.

Öntöttvas kereszt Döbröcéről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről. A temetőkben megfigyelhetjük azt, hogy gyakran a nagy kereszteteket sírkőnek is állítják. A talapzaton Mária és Szent József szobra.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Tipikus kereszt útközben.

2016. július 6., szerda

Nemesnádudvar/Nadwar

Nemesnádudvarba   hosszú pincesoron keresztül érkezhetünk meg. A faluba 1724-ben érkezett az első 25 család német földről. Borosy András-féle 1728-as összeírás szerint már 44 német család (ez kb. 270-300 főt jelent) él a faluban szegényes körülmények közt, szőlőt két éve telepítettek, de az nem fordult még termőre.

Aztán csak termőre fordultak azok a szőlők, és az itteni németeknek főként ez adta a megélhetést. A képen a falu fölé magasodó (a magasodást, persze csak alföldi léptékben gondoljuk) pincesort látjuk, bal szélén a bormúzeummal.

A temetőben itt is külön részre kerültek az elárvult keresztek.Mind német feliratú. 1851-ben 1789 fő lakta, 1910-ben már 2637. Ekkori összeírás szerint a falu lakóinak 88,5%-a német, de 48,9%-a beszél magyarul is.

Barokkos hármaskereszt a falu temetőjében. A falu lakosságmaximumát 1940-ben éri el 3079 fővel, majd itt is jön a népességcsere, és a hazai falvak viszonyaihoz képest mérséklet népességfogyás: 1983-ban 2368 fő lakta, 2015-ben 1828. A 2001-es népszámláláskor a falu negyede németnek vallotta magát, ami a hazai viszonyok közt magasnak számít.

A kálvária stációsor a temetőben nagy juharfával

Kilátás a temetődombról a pincék tetői felett az 1807-ben jelentősen kibővített Sarlós Boldogasszony templomra látni.

Gazdag historizáló ház a Monarchia korából.

Részletek

Egy ma panzióként működő századfordulós polgárház szépen felújítva várja vendégeit.

A Szentháromság-oszlop a templom előtt. A falu lenyűgözött rendezettségével, ápoltságával. Feked óta nem láttam ilyen rendezett és kulturált falut.

Az hogy itt másfajta kultúrviszonyok vannak mint egy átlagos magyar faluban, annak ékes bizonyítéka az, hogy a templom itt egy hétköznap kora délután is "csak úgy" nyitva van.A templomot 1936-ban újították fel, ekkor kapta a kifestését is. A Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló főoltárkép a 19.század közepén készült. Lacza Endrének, a kalocsai érsekség festőjének a munkája

Nepomuki Szt.János mellékoltár és a szószék 1807-es átépítéskor készült.

A Szent Kereszt-oltár és a keresztelőmedence, 1807

Búcsúzóul ismét a pincesor.

2016. július 3., vasárnap

Német többségű volt-e Tolna vármegye?

A kismányoki fachwerkes ház homlokzatának részlete


Vajon német, vagy magyar többségű volt-e  Tolna megyénk, a 18.század végén? Ezt az alapvető kérdést tettem fel magamnak, és a választ keresve akadtam Balázs Kovács Sándor tanulmányára.
A szerző itt a Lexicon locorum,  a Habsburg birodalom hivatalos helységnévtárra hivatkozik. Adatai szerint 1773-ban a megyében található 103 település közül 52 magyar, 46 német, 1 szlovák, 1 szerb, 1 magyar-német, 1 magyar-szlovák és 1 német-szlovák.  Én 54 magyart számláltam össze, de ez az eredmény szempontjából nem lényeges. Ez alapján azt a következtetést vonta le a szerző, hogy Tolna megye a 18.század végén magyar többségű volt.
Ez nyilván csak akkor helyes, ha azt feltételezzük, hogy a magyar és német falvak átlagnépessége megegyezik, vagy a magyaroké  magasabb. Úgyhogy újabb vizsgálatokba kezdtem, de átfogó adatokat nem találtam, így magam kezdtem a forrásokban matatni. Így voltam kénytelen a II. József-féle első magyarországinépszámlálás adataiig visszanyúlni.
 Ezek szerint 1785-ben 131 ezres a megye lakossága. De az adatok nem tartalmazzák a nemzetiségek számát, csak a vallásukat, ezért magam számláltam össze a népességet.  A zsidóknál, a szerbeknél egyértelmű a helyzet, még az evangélikusoknál, reformátusoknál sem nagyot téved az ember, ha az egy vallás, egy nép elvét alkalmazza, legfeljebb Szentlőrincél, Gyönknél, Mórágynál, Nagyszékelynél meg még néhány falunál ügyel, amikor az adatokat átemeli Excelbe. A gond a kevert lakosságú katolikus falvaknál, és különösen a kevert lakosságú népes mezővárosoknál van.  Így a következő hipotézisekkel éltem:
1.A katolikus magyar falvak többsége a 18.század végén még tiszta lakosságú volt etnikai szempontból.   A magyar falvakban 100%-nak magyarnak vettem a  katolikusok arányát, úgy vélem, hogy ekkoriban a svábok kiáramlása  még nem volt jelentős tényező.
2. A német falvakban egy-két hivatalos személyen kívül nem élt még magyar, ezért itt 95%-os arányban vettem a németek arányát.
De vajon mennyi volt a németek aránya Szekszárdon, Tolnán, Pakson,  Bátaszéken, Hőgyészen, a legnagyobb lélekszámú mezővárosokban? Ha itt téved az ember, máris ezres nagyságrendű lehet a félrecsúszás, ha Kurdon vagy Grábócon csúszik el az ember, csak néhány százas. Források áttanulmányozása után a következő arányokat kaptam a németek arányára jelzett vegyes lakosú mezővárosokban. Szekszárdon 1/5 rész, Tolnán 2/3,  Bátaszéken 4/5, Pakson 1/2 rész, Hőgyészen 4/5 rész volt nagyjából a németek aránya. Földvár, Dombóvár, Ozora, Simontornya színmagyar.  (Az arányok megbecsüléséhez a helytörténeti monográfiákat és Egyed Antal összeírását vettem alapul.)
Így becslésem  szerint a következő népességszámok jönnek ki II. József korában Tolna vármegxében: Német: 50 ezer fő (38,2%), a magyar: 74 ezer, (56,5%), más nemzetiségű.:7 ezer fő (5,3%)
Két dolog okozott meglepetést: Egyrészt sokkal kisebb különbséget feltételeztem a két népcsoport közt. Másrészt meglepett, hogy milyen kevés az egyéb népcsoportok létszáma. Azt vártam pl. hogy a rácok aránya még magasabb.
Ehhez két nagyon fontos megjegyzést fűznék:
1.Jóllehet a megye lakosságának csak 56,5%-a volt magyar nemzetiségű, de a magyar településekhez kapcsolódó területnagyság a megye területének 65%-át adja. (Saját mérés a GoogleEarth alapján, feltételezve a mai településterületek állandóságát, - ami az irodalmi adatok alapján- jó közelítéssel, teljesül is.) Ez azt jelenti, hogy a magyar falvakhoz nagyobb földterület tartozott. Ha a területi eloszlást is megnézzük, akkor a német falvak a Hegyhát és a Völgység dimbes-dombos, gyenge mezőgazdasági adottságú területeire estek, míg a magyarok a megye nyugati, jó adottságú sík vidéki területeire, kisebb részt az ekkor még rendkívül ingoványos duna-menti részekre. A dél-mezőföldi homokos pusztákon vegyes volt a kép. 
 2. Fényes Elek hatvan évvel későbbi adatai szerint a vármegye 88 települése  közül 39 magyar 37 német. A többi falu lakossága különböző nemzetiségek keveréke, melyek között rác, tót, zsidó is található. Sokkal meglepőbb a lakosság nemzetiségi megoszlás Fényes szerint : 117754 magyar, 54233 német, 2142 rác, 500 tót 3 833 zsidó. Így hatvan év alatt a magyarok száma másfélszeresére nőtt, miközben a németek száma  csak minimálisan növekedett. Az általam közölt összes népességdinamikai adat ennek pontosan az ellenkezőjét állítja: Az általam vizsgált falvakban a németek aránya jelentősen növekedett, sőt a 19.század derekán a németek már olyan falvakban is megjelentek, amik addig magyarlakta települések voltak. Két magyarázat lehetséges erre: 1. Fényes tehát valamilyen okból "megnyomta" egy kicsit a magyarok arányát. 2. A falvakban ugyan egyre több német jelent meg, de ezt nem kompenzálta a mezővárosokban lejátszódó gyors asszimiláció. Hogy a két alternatíva közül melyik az igazabb, azt majd később megpróbálom eldönteni. 
Végezetül közlök egy grafikont, amelyik Tolna megye  magyar (kék)  és német (piros) lakosságának alakulását ábrázolja a II. József-féle összeírás alapján kalkulált adatokkal, majd az Egyed Antal-féle 1828-as és az 1854-es Fényes Elek-féle összeírás adatai jönnek. Aztán az 1881-es, 1910-es és az 1941-es népszámlálási adatok alapján rajzoltam meg a grafikont.

Ennek elemzése majd később jön, ha lesz időm meg kedvem.