2017. október 14., szombat

A körösfői református templom

A Kalotaszeg gyönyörű templomának leírását egy igazi klasszikus alapján tesszük meg, Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvét használva. Az 1907-ben kiadott könyvében Malonyay így ír a templomról: "A templomot 1833-ban bővítették, a hátulsó rész 1764-ben készült. Pompásan van elhelyezve. A dombtetőn gyönyörűen emelkedik ki az ívesen ácsolt, kiugró harangházból a finom, karcsú torony s helyes arányban van a sarkokra helyezve a négy melléktornyocska. A könnyű faalkotmány fehérre meszelt síma falon nyugszik, komoly, egyszerű, templomhoz illő síma falon. Csak a szögletein vannak pillérféle sávok s felettük, alattok összefogja, körülövezi a torony falait egy párkány, egy barázdált lap, valami igen sajátságos, egészen eredeti és teljesen ide illő díszítés. Minden oly könnyed, egy-két újjnyi vastagságú, - csak vakolat. .. Csak ha egészen a templom közelébe megyünk, akkor vesszük észre, hogy az a primitiv falusi építő ösztönszerűleg tudta a Parthenon építésének egyik titkát s azok az egyszerű egyenesek nem is egyenesek, hanem görbék: a torony teste s pillérei, alig észrevehetően, de következetesen, befelé görbülnek, összehajolnak. Szerkezete, beosztása: célszerűen, józanul, nemes egyszerűséggel magyaros."
"A toronyfal jó erős, hogy megbirja a harangzúgást. Födése egyszerű. Fajtánk kedvének s lelkének fiatalsága az a zamatos magyar cifraság, ami módjával jutott a toronyablak, meg az ajtó köré, - egyszerűen csak vakolatból az is."

"Böcsületes, igaz érzésű művész-ember munkája ez; nem tukmált embereire kölcsönszedegetett idegen formákat, az egyszerű magyar templomon nem hazudott fából s vakolatból követ és kőfaragást, - dolgozott józanul, őszintén, fával és vakolással úgy, ahogy azt a fa és a vakolás anyaga s természete megkivánja. Őszinteségének s egyszerűségének jutalma az épület bájos finomsága, az egésznek szinte meg sem magyarázható harmóniája: befejezett, egész, körvonalaiban természetesen összesimuló; az egyszerű egyenes vonalakban sehol semmi bántóan meg nem törik, nehézkesség nincsen."

"Bévül nagy négyszögletű terem, a két végén karzattal; elül bejárás a papnak s az asszonynépnek, oldalt a férfiaknak s a legényeknek."

A templom festett famennyezetének készítőjéről már nincs túl jó véleménye, és a kor hangulatának megfelelő magyar kultúrfölény szemléletét magának téve így ír:  "A kalotaszegi templommenyezetek javarészét a XVII. században (nyilvánvaló elütés a XVIII.századról van szó) renoválták s festegették újra a szász származású Umlingok - apa és fia, - de ők már csak inkább utánozták, művészi érzékük a magyar formák iránt nem volt, azokat nyilván egyhangúaknak találták s azoknak kimeríthetlen formagazdagságából ők meríteni nem tudván, otromba bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést. "

Umling Lőrinc szászkézdi származású volt, majd Kolozsvárra költözött. A kalotaszegi reformátusok közt igen népszerű lett, fiával legalább 28 templomba készítettek munkát 1742-1796 közt.

Valószínűleg a gólya és a kígyó jelenete is "mételyezte"  "a tiszta magyar ízlést " Malonyay szerint. Ez kedvelt motívuma lehetett Umlingnak, ha a templom több tábláján is megfestette.

Vajon hogy vélekedett Malonyay a 42. zsoltár megidéző szarvasról? Kelemen Lajos viszont megbocsátóbb volt, amikor azt írta Umlingról:"Jóval több érdeme van, mint amennyi kárt tett azokkal a gyenge kísérletekkel, melyekben alakok és bibliai jelenetek festésével erejét meghaladó feladatokba kontárkodott."  Ma már szerencsére más a megítélésük, és 2007-ben a Néprajzi Múzeum emlékkiállítással tisztelgett az Umlingok előtt. 

2017. szeptember 30., szombat

Erdély legnagyszerűbb műemléke, a gyulafehérvári székesegyház

Ha egyszer tőlem valaki megkérdezné - amire nagy valószínűséggel soha nem fog sor kerülni- , hogy mi Erdély legfontosabb műemléke, akkor habozás nélkül a gyulafehérvári székesegyházat mondanám. Még úgy is, hogy a szász emlékeket is beleértem. Hogy miért?  Mert a Szent István  által alapított, és a későbbiekben jelentősen továbbépített nagy székesegyházak közül ez az egyetlen, ami ma is áll. Ezen templom alapján alkothatunk képet arról, hogy milyen lehetett a még ennél is nagyobb Szent Adalbert-székesegyház Esztergomban,  és középkori Magyar Királyság legnagyobb és legnagyszerűbb temploma, a Nagyboldogasszony-bazilika Székesfehérváron. Pedig ennek a székesegyháznak a története sem volt zavarmentes. Pusztították ezt a tatárok, szászok, törökök, románok, Habsburgok, de mindig újjáépült, és ma is  itt áll hatalmas méreteivel. Hossza 83 m, alig marad el a későbbi brassói templom mögött. Részletes történetébe nem kezdek bele, mára már Entz Géza  kétkötetes könyve is kiegészítésre szorulna. Csak felvillantok egy-két képet erről a nagyszerű templomról. Ez a kép az 1920-1922 közt épült "konkurencia", az ortodox székesegyház felől készült. Ennek - a nyilvánvaló ideológiai töltésektől sem mentes épületnek az építésekor-  Gyulafehérvár számos középkori emlékét lebontották, de szerencsére a székesegyházhoz nem nyúltak.

A székesegyház legkorábbi fennmaradt faragványa az 1100. körüli időkből származó Maiestas Domini, ennek bal oldali angyalát látjuk a képen.

A 13. századi átépítés lett a legmeghatározóbb a templom történetében. Ekkor faragták az "Ölelkezők"  néven ismertté vált, apostolpárt ábrázoló faragványt is.

A templom falainak nagy része a 13.századból való. A hosszú szentély azonban későbbi. Az 1270 körüli időkben, a tatárjárásból éppen hogy felújult templomot a nagyszebeni szászok dúlták fel. Ezt követően épült meg a szentély már gótikus stílusban.

A déli mellékhajó.

Az északi mellékhajó.

A déli oldalon két románkori kapuja is volt a székesegyháznak. Ez a Maistas Dominit ábrázoló az első....

... ez a második. Szólni kell a templom 19-20. századi felújításáról is, hisz ezek nem egy estben teljesen tönkretették a középkori templomot (Pécsi-székesegyház, Mátyás-templom, stb.) Itt az újjáépítést Möller István 1905-1908 közt végezte. Möller szerencsére már egy fél generációval fiatalabb volt  Steindlnél vagy Schuleknél, így már kicsit más szemléletet hozott, a műemlékrongálással felérő átalakításokat kerülte. Ő is lebontotta a barokk hozzáépítéseket, újraboltozta a templomot,  de a középkori részeket tisztelte.  Az újrafaragásoknál (mint pl. a fenti kapunál) is törekedett  többé-kevésbé a történelmi hűségre.

Szent Péter és egy másik apostol a 13.századból.

Állatfaragványok Möller-féle másolata.

A "Gondolkodó". 13.századi faragvány.

Az északi mellékhajó lassan gótikába hajló ívmezős lezárása.

A templom főkapujának a kialakítása már a 15. századi gótikus stílusban történt a Hunyadi János-féle újjáépítés részeként.

A főkapu faragványainak részlete.

A templom koragótikus faragványai a támpillérek végén: Jézus születése.

Szent Mihály arkangyal.

A sok pusztítás után alig maradt meg valami a templom középkori berendezéséből.Ma itt csak egy 15.századi Madonnát látunk. Erről sem tudom, miként került ide.

Freskótöredék sem sok maradt fenn, ez a Fájdalmas Mária a 15.század végéről származhat.

A későgótikus boltozat alatt a nagyszerű Lázói-kápolna reneszánsz faragványait látjuk.

A Lázói-kápolna az esztergomi Bakócz-kápolna ikerdarabja. Lázói János kanonok építette, 1512-ben lett kész.

A Lázói kápolna és a Bakócz-kápolna közt a legnagyobb különbség az, hogy Esztergomban a székesegyház egyetlen középkori része a kápolna, itt Gyulafehérváron meg az egész székesegyház fennmaradt.

A székesegyház nagyon fontos temetkező hely is volt, de nagyon sok sír elpusztult Vitéz Mihály román-székely hadainak, majd a Habsburg martalócok fosztogatásainak hatására. Ide temetkeztek a Hunyadiak, a Rákócziak, a Báthoriak, a Bethlenek., itt van/volt sírja Fráter Györgynek, János Zsigmondnak, Izabella-királynénak, Bocskai Istvánnak. A feldúlt Hunyadi sírokat szerencsére vissza lehetett építeni, a képen László, János és János egy ismeretlen testvérének sírját látjuk.

Ez János Zsigmond sírja.

A szétdúlt sírok töredékei gyakran barokk oltármenzaként éltek tovább. A barokk berendezésből a Szent Mihály oltárát mutatom be. A székesegyház is neki volt szentelve.

Siklós, a középkori falképfestészet legnagyszerűbb hazai gyűjteménye

Még mindig kevesek által ismert, hogy Szekszárdtól egy órányira, Siklóson, milyen egyedülállóan magas színvonalú művészi emlékek maradtak fenn. A várat persze mindenki ismeri, az is tudott róla, hogy az egyetlen középkor óta folyamatosan lakott, használt várunk. Azt már kevesebben tudják róla, hogy sokkal több volt, mint egy földesúri vár, külső falgyűrűjével a mezőváros egy jó részét is bekerítette, szinte szabad királyi városi arculatot adva a városnak. Az még kevesebbek előtt ismert, hogy a vár  csak egy fontos eleme volt annak a főúri reprezentációnak, aminek másik fontos eleme a kegyúri kolostortemplom volt.  Ez a kegyúri kolostortemplom az ágostonos kanonokrend Szent Anna kolostora volt, amit még a Siklósi család épített, de igazi virágkorát a Garai család alatt élte.

A kolostortemplom 40m-et is jóval meghaladó hosszával méretben is jelentős templom volt.A török alatt valószínűleg magtárnak használták, a törökök külön dzsámit építettek a városban. A felszabadulás után a ferences rendé lett az épület, akik  barokkosan megújították templomot és a kolostort. Az 1980-as évek legvégéig csak jelentéktelen középkori nyomokat tartalmazó barokk templomként volt nyilvántartva. Az ekkor kezdődő helyreállítás azonban megtalálta az eredeti nagyszerű falképegyüttest a jellegtelen későbbi kifestés alatt.
Így nézett ki a szentély 1980-ban.

A szentély mai képe.

A templom két korból őriz falképeket. A  XIV. század közepének tájáról Szt. István diakónus, Szt. Ágoston és Szt. Lőrinc falképei maradtak fenn a szentély  ülőfülkéjében,és még néhány más jelentéktelen töredék. 

A ma látható falképek zöme jól datálhatóan 1395-14110 közti időben készült valamikor. A restaurátorok azt is meg tudták állapítani, hogy egy vezető mester mellett még egy tanult festő, és 2-3 segéd dolgozhatott.  A boltozaton itt az evangélistaszimbólumokat látjuk.
A szenvedő Krisztus egy gyámkővel. A több arcábrázoláson is látszik, hogy valószínűleg a törökök a szemek "kiszúrásával"  és az arc összekarcolásával jelezték elégedetlenségüket az emberábrázolással szemben, de szerencsére a falképekete nem verték le.
Ismeretlen szerzetes szent . Itt csakúgy, mint Keszthelyen, itt is a védettebb ablakszegélyekben maradtak fenn legépebben a falképek.


A szentély keleti falán az apostolokat ábrázolták.

Részlet az apostolok sorozatából.

A feltárás során egy nagyon magas színvonalú, gótikus sírkőfedlapot találtak, hozzá tartozó sír és felirat nélkül. Valószínűleg Garai Miklós (+1386) nádor sírköve. Valószínűleg fia ifj. Garai Miklós (1366-1433) hozatta ide, talán azzal a céllal, hogy dinasztikus temetkezési hely legyen a templom, de aztán rangban és tekintélyben még apján is túltevő ifj. Garai Miklós Budán temetkezett. A siklósi birtokot és vele a templomot az ifj. Miklós kapta meg 1395-ben Zsigmondtól.

Szent Katalin és ismeretlen női szentek.

Próféták töredékei a boltozaton.

A szentély keletről a hajó felé. A diadalíven elég jó állapotban fennmaradt a Traditio Legis (Törvény átadása) ábrázolása. Jézus átnyújtja a kulcsot Szt.Péternek, a könyvet pedig Szt. Pálnak. A két szélén egy remete szent illetve Bűnbánó Magdolna. 

A szentély zárókövén a Garai család kígyós címere, két oldalon az evangélisták szimbólumai.

A szentély felől a templom déli fala. A bal szélen elfalazott ablak, béletében azon címerekkel, amelyek a pontos kormeghatározást lehetővé tették.

Az ablakbélet falképei 1.


Az ablakbélet falképei 2.

Próféták mondatszalagokkal

Egy gyámkő.
Az egyik ablakbélet érdekes ábrázolása: egy remete és a szentháromság tricephalus típusú ábrázolása. A trcephalus ritka ábrázolási mód, nemrégiben Segesváron láttam.

Apostolok.
A szentély
A nagyszerű barokk főoltár takarta volna középkori falképeket, ezért áttelepítették a templom egyik oldalfalához.


A szószék furcsa alulnézetben.
Siklós másik kiemelkedő szakrális emléke a várkápolna.
Későgótikus boltozata

Szent Lénárd és Szent László falképe egy falfülkében. 1450 körül készült képek.

Szent László részlete.

Vele szemben a másik falfülkében Jób nagyon töredékes jelenete. Ez még Garai Jób (1447-1481) idején készült.Jóbbal kihalt  a Garai család, és a vár is Corvin János majd a Perényiek tulajdonába került.

Amikor az 1450 körüli Szt. Lénárd és Szt. László falképet restaurálták, akkor kiderült, hogy alatta ugyanaz a két szent van megfestve kb.50 évvel korábbról.  A két falképet sikerült egymástól elválasztani, és mindkettőt bemutatni.

 Perényiek  idején készült reneszánsz oratóriumablak,  Jézus szenvedéseinek eszközeivel  a keretén.  Ezek a motívumok valószínűleg összefüggnek azzal, hogy Perényi Péter a bátai apátság földúlása után ide vitette a híres Szent vér ereklyét Perényi Péter.

A Perényiek címere
A kápolna karzata

Végül a Szenvedő Krisztus 1450 körüli ábrázolásával zárjuk siklósi összeállításunkat.